A lényeg, hogy egy hallgató fontosnak és elfogadottnak érezze magát

Mózes Áron, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium igazgatója mesélt az intézmény elmúlt egy évéről, programjairól, céljairól, valamint a legemlékezetesebb pillanatokról.

Hogyan értékeli a WISZ 2018/2019-es tanévét?

A Wáli István Református Cigány Szakkollégium elsősorban az egyetemi tehetséggondozást, a keresztyén cigány értelmiség képzését, kibontakozását szolgálja, mióta működik. De egy társadalmi szintű feladatsor végén állva, a középiskolás, hátrányos helyzetű fiatalok számára motiváló példák adását, velük személyes kapcsolatok építését, a személyes útkeresésüket, céltudatos életre való indításukat, további tanulmányokra való buzdításukat és segítésüket, valamint végzésük utáni támogatásukat is fontosnak tartja.

A hatósági követelmények mellett, a „piaci viszonyok” is többrétű fejlesztésre indítottak bennünket, hiszen a Debreceni Egyetem hallgatói három roma szakkollégiumban is találhatnak kiemelt támogatást egyetemi karrierjük építéséhez, illetve a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hátrányos helyzetű hallgatói közül pedig a hitéleti szakosoknak, saját szakkollégiumuk lévén, nem kapcsolódnak be a programunkba. Ebben a helyzetben továbbra is az a célunk, hogy ne csak megálljuk a helyünket, hanem proaktív megoldásokkal szolgáljuk a céljainkat, a fejlesztést, a minél több, arra minél alkalmasabb cigány fiatal felemelkedését, a hátrányos helyzetűek hátrányainak csökkentését. És akkor még nem említettük az új kihívásokat.

Annak érdekében, hogy jól megalapozott döntést hozzanak a hozzánk jelentkezők, hogy választani tudjanak, igyekeztünk egyre világosabban és hatékonyabban kommunikálni, nem csak azt, hogy mit valósítunk meg, hanem azt is, hogy mit nem. Nem csak azt, hogy hogyan működünk, hanem, hogy miként nem. Abban a kínálatban, melyben megjelenünk, nem csak azt kell elmondanunk, hogy mit teszünk, hanem az alternatíváktól is meg kell magunkat különböztetnünk. Annak érdekében pedig, hogy a diplomaszerzésre, szakmai kifutásra, jó esetben az értelmiségi életformára legalkalmasabbak kerüljenek be hozzánk, nekünk kellett és kell a kiválasztást célratörően és egyre hatékonyabban megvalósítanunk. Ehhez tartozóan, nekünk kell a releváns működési formát is folyamatosan fejlesztenünk.

Az előző évben fokozott hangsúlyt fektettünk az érintett partnereinkkel való együttműködésre. Kiemelt szerepe volt ebben fenntartónknak, a Magyarországi Református Egyháznak, a területileg illetékes Tiszántúli Református Egyházkerületnek, valamint a velünk több területen is együttműködő Debreceni Református Hittudományi Egyetemnek, illetve a Debreceni Egyetemnek. Egy másik dimenzióban meghatározó volt az Emberi Erőforrások Minisztériuma. De új stratégiai partnerként jelent meg például a Debreceni Szakképzési Centrum. Kiemelt feladatunknak tekintettük a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenység erősítését egyházunk és társadalmunk számtalan területén.

A munkánk tovább erősödő pillérei voltak a közösség és a hallgatói önkormányzatiság is. Sikerünk mutatója a hallgatók vonatkozó visszajelzése, hogy egymást tisztelő, elfogadó és segítő tagokból álló közösség formálódott a WISZ-ben.

Milyen változások, újítások történtek a tavalyi évhez képest?

2018 őszén befejeztük a második, egyben utolsó, az alaptevékenységünk fejlesztését szolgáló uniós projektünket (EFOP-3.4.1), és elkezdődött egy új szakasza létünknek, az állami forrásból, költségvetésből való működés. Ezzel összefüggésben, mintegy feltételként, megtörtént a WISZ roma szakkollégiummá minősítése is. A követelményrendszernek, eddigi fejlesztéseinkből és jelenlegi gyakorlatunkból adódóan, minden különösebb erőlködés nélkül, kiválóan megfeleltünk.

Azonban a minősítésre elkészített stratégiánk és irányítási rendszerünk nem csak a fenti követelményekkel volt összhangban, hanem egy már korábban, 2018 januárjában elindított EFOP-1.3.7-1-2017-00221 jelű és „A Wáli István Református Cigány Szakkollégium tevékenységének bővítése és minőségi fejlesztése” című projektben megadott fejlesztési tervbe is illeszkedett. Ennek fókuszai: a meglévő közösségünk működésének felülvizsgálata és fejlesztése, valamint egy új közösség létrehozása. Az elsőhöz kapcsolódik pl. a minősítésünk, az utóbbi keretében pedig egy középiskolásokból és egyetemistákból álló közösséget hoztunk, hozunk létre. A tevékenységünk iránt érdeklődők utóbbiról eddig még inkább csak a kommunikációs kampányunkból értesülhettek, de ősztől elindulnak a rendszeres összejövetelei is az új közösségnek, valamint folytatódik a közösségfejlesztésük, képzésük. A célunk az, hogy hidat építsünk a közoktatás és felsőoktatás közé, illetve a középiskolás korosztályt továbbra is motiváljuk, segítsük.

A működésünk megreformálásának kiemelt elemeként létre hoztuk a szakkollégiumi közgyűlés által választott, öttagú Hallgatói Tanácsot, mely a közgyűlés mellett, a továbbfejlesztett hallgatói önkormányzatiságot hivatott érvényre juttatni. Gazdája az önszerveződésre épülő programoknak, tevékenységeknek, valamint tagokat delegál az intézmény Szakkollégiumi Tanácsába.

Két jelentősebb személyi változás volt a főállású munkatársakat illetően: Ivánka-Tóth Annának, a gazdasági vezetőnknek megszületett a harmadik gyermeke, helyettese Kiss Ágnes 2019 tavaszán lépett be, de ő egy másik feladatot is kapott, ő lett az irodavezetőnk is az egészségügyi okok miatt távozó Kertiné Rózsa Anikó helyett. Anikó projektfeladatait Kánya-Ábrahám Zsuzsanna vette át. Közvetlenül a hallgatók irányában végzett tevékenységünkben tovább erősítettük a karrierstratégiai elemeket, ezen belül jelentősen megnöveltük az eddig is sikeres mentori támogatást.

Mit tart az év legemlékezetesebb pillanatának?

Egy félévkor hozzánk jelentkezett hallgató fogalmazta meg, amikor feltettük neki szokásos kérdésünket a felvételi bizottságban: „Miért adta be a jelentkezését hozzánk?” A válasz így hangzott: „Azért mert úgy hallottam az ismerőseimtől, hogy itt egy befogadó, és jó közösség van.” Természetesen, egy ilyen mondatot lehet elemezni, vizsgálni a tárgyilagosságát, reprezentativitását, óvatosságra inteni magunkat, hogy el ne szálljunk. Kell is! De nekem mégis ez volt a legfontosabb ebben a tanévben. Az, hogy magam is úgy érzem, a munkatársi csapat is megerősíti ezt, jó úton vagyunk, és jól haladunk azon. (Ez nem tűnhet nagy eredménynek, de állítom, hogy aki ez utóbbi néhány szónál többet állít bármely szervezetről, annak megkérdőjelezhető a szavahihetősége.)

Azért is fontos, hogy nálunk egy hallgató fontosnak és elfogadottnak érezze magát, mert „őt” szeretnénk a fókuszban tartani. Nem egyet, nem kettőt, hanem mindegyiket, de személy szerint. Nem elsősorban intézményt kívánunk működtetni, még kevésbé társadalmi „problémát” akarunk kezelni, hanem esélyt, lehetőséget biztosítani, minden egyes arra érdemes fiatalnak, hogy a benne lévő „tehetségpotenciál” érvényre juthasson. Természetesen ebben a logikában, nagyon is tudatosan ott van a program, az intézmény, az egyház, illetve a társadalom.

Idén a WISZ szervezte a KRSZH Focikupáját, műhelynap volt a szakkollégiumban a középiskolások előtt álló felsőoktatási lehetőségekről - milyen eredményekkel zárultak ezek az események?

A KRSZH Focikupa a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hagyományos éves sportnapja a teremfoci jegyében. Egy éve diadalmas esemény volt a számunkra, megnyertük, azért rendezhettük az idén mi. Most, bár nem kerültünk dobogóra, egy másfajta sikert mégis elértünk: Jól esett hallani a dicsérő szavakat a többi intézmény vezetőitől, munkatársaitól, hallgatóitól. Ezek csak megerősítették, amit éreztünk, jól sikerült sportesemény és találkozó volt, jó kiegészítő programokkal, megelégedésre szolgáló vendéglátással. A kupa Debrecenben maradt, 2020 februárjában a görögkatolikus testvérintézmény rendezi a tornát.

A kérdés második felére térve, „WISZünk a felsőoktatásba” címmel rendeztünk workshop-ot a Wáliban 2019. május 11-én. A program bevezetéseként Prof. Dr. Pusztai Gabriella a Debreceni Egyetem, Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ vezetője „A felekezeti szakkollégium mint társadalmi tőke forrása” címmel, valamint munkatársa Kocsis Zsófia „A nagy ugrás – hátrányos helyzetű tanulók felsőoktatásba kerülését gátló és támogató tényezők” címmel tartottak előadást. Utána az intézet vezetőjeként mutattam be a WISZ működését, egyben a felsőoktatásba való bejutás hátrányos helyzetűeket, romákat leginkább érintő új követelményeire (nyelvvizsga, emelt szintű érettségi) tervezett válaszainkat . A program részleteit Kiss Andrea szakmai vezető ismertette. A találkozóra meghívást kaptak, többségükben azon részt vettek a középfokú oktatásban regionálisan érdekeltek: Református Pedagógiai Intézet, Tiszántúli Református Egyházkerület, Debreceni Tankerület, Debreceni és a Berettyóújfalui Szakképzési Centrumok, középiskolák. A hosszúra nyúlt délelőttöt egy beszélgetés zárta, melyben a személyes bemutatkozáson túl, a meglévő jó gyakorlatok felsorolásáé, valamint a megoldáskeresésé volt a fő szerep. Többen kinyilvánították a további együttműködésre vonatkozó elkötelezettségüket, amit felajánlásokkal, ötletekkel is megpecsételtek, és mindezt kölcsönösen örömmel nyugtáztuk.

Hogyan vett részt a szakkollégium a KRSZH egyéb eseményein?

Bár létrejött az egyházi és az egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok ernyőszervezete a Roma Szakkollégiumok Egyesület (RSZE), továbbra is megtartjuk a KRSZH hagyományos rendezvényeit, ápolva a már kialakult tradícióinkat. Ezekre természetesen meghívjuk az RSZE többi tagintézményét is.

Szeptemberben ott voltunk a szokásos tanévnyitón, Tatán. A programot a budapesti Jezsuita Roma Szakkollégium szervezte. A közvetlenül előtte lévő évnyitókkal ellentétben, távol, teljesen független helyszínen volt, és csak egy ottalvással. Majdnem mindannyian részt tudtunk venni, és igazán jól éreztük magunkat. Különös eleme volt ennek a rendezvénynek, hogy itt mutattuk be a „Habiszti” nevű cigány kulturális társasjátékot. (Az akkori és a későbbi sikerre, valamint érdeklődésre való tekintettel, fontolgatjuk a forgalomba hozatalát.)

A másik közös rendezvényünk volt a már említett KRSZH Focikupa.

A harmadik, most már szintén tradíció sorba kerülő rendezvényünk volt a Roma Szakkollégiumok Országos Tudományos és Ismeretterjesztő Konferenciája, ,,Magam mondom el” címmel. Bár mi is rendezői voltunk ennek a konferenciának, azért az oroszlánrészt a RefoRom (Budapesti Református Cigány Szakkollégium), valamint a helyszíni szervezést biztosító Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium vállalta. A konferencia különböző tudományterületek képviselőit értékelte. Így nem elsősorban a tudományos teljesítményüket vetették össze, hanem inkább azt az eszközrendszert értékelték, melyet alkalmaztak a munkájuk során, illetve ahogyan prezentálni tudták azt.

Milyen újítások előtt áll a WISZ?

Bár az állami támogatás stabilitást ad a finanszírozásunknak, de menet közben rá kellett jönnünk, hogy bizonyos fejlesztésekhez, illetve a hallgatók szociális helyzetéhez alkalmazkodó támogatáshoz további forrásokat szükséges bevonnunk. Egyik ilyen forrás lehet a jövőben az alapítvány, melyet a következő tanévre szeretnénk létre hozni.

Az is nyilvánvaló, hogy nem tudjuk elég naggyá és differenciálttá tenni azt a kapcsolati hálót, melyben jól, és hatékonyan tudjuk betölteni a küldetésünket, ezért több dimenzióban, jelentősen bővítjük az együttműködéseinket. Nem csak formális megállapodásokkal, hanem közösen végzett, vagy egymáshoz szorosan kapcsolódó tevékenységekkel.

Keressük a működőképes formáját, miként ellensúlyozhatnának az érettségi után a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba bekerülését fokozottan nehezítő új szabályozást (nyelvvizsga és emelt szintű érettségi kényszer).

Ugyanakkor küldetésünk kiszélesedhet annak a felismerésnek köszönhetően is, hogy általában a mindenkiben ott rejlő adottságok (nevezzük tehetségpotenciálnak) kibontakoztatása, az egyén kiteljesedésének és a társadalom épülésének egyaránt sarokköve, vagyis a tehetséggondozás nem a kiemelkedő képességűek világa kell, hogy legyen csak.

Tudjuk azt is, hogy a tevékenységünk új dimenziói szétfeszítik a jelenleg rendelkezésre álló infrastruktúra korlátait. Már a most létrehozott új közösség is beszűkített fizikai keretek, külső helyszínek mellett tud csak működni.

„…hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

Dezső Attila
Fotók: Kalocsai Richárd, WISZ-archív