Fontos, hogy a hozzánk szóló evangélium valóban elérjen minket

Lovász Márton immár másfél éve szolgál lelkészként a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumban – úgy véli, kevés pozitívabb visszajelzés létezik annál, mint hogy egy Istent kereső fiatal a kezdeti tartózkodás után a bibliaórák rendszeres látogatója lesz.

Milyen élményeket, emlékeket szereztél eddig a WISZ lelkészeként?

Nagyszerű érzés egy folyamatosan formálódó, lüktető közösség tagjának lenni. A hallgatókkal együtt megélni a mindennapokat, sok esetben kicsit olyan, mintha én is egyetemista lennék. Egyrészt, amikor látom, hogy milyen kérdésekkel, feszültségekkel foglalkoznak, eszembe jut, milyen volt nekem az egyetemen. Ez igaz a vizsgaidőszakukra is :) Másrészt, a közösség megélése energiával tölti meg az embert. Az egészen apró(nak tűnő) hétköznapi beszélgetések, de az átélt élmények, a tábor, a gokart, a paintball, az adventi mézeskalácskészítés és ahogy készültünk a karácsonyra. Meghatározó és előremozdító pillanatok, megtapasztalások. Élmény, ahogy együtt tesszük fel a kérdéseinket Istennel, önmagunkkal és a másik emberrel kapcsolatban.

Milyen visszajelzéseket kaptál a hallgatóktól a bibliaórákkal kapcsolatban?

Lelkészként már az is nagy öröm, ha kapunk visszajelzést, és a WISZ-ben ez meg is történik, direkt és indirekt módon egyaránt. Ezek pozitívak, legalábbis ami hozzám eljutott, ami nekem nagy öröm. Véleményem szerint, elengedhetetlenül fontos, hogy a hozzánk szóló evangélium valóban elérjen minket. Ne a fejünk felett hangozzon el, ami alól megpróbáljuk kihúzni magunkat, hanem találkozzunk azzal. A Szentlélek különös módon munkálja ezt bennünk és általunk, de úgy gondolom, a mi feladatunk is, hogy megkeressük és kialakítsuk a megfelelő csatornát egymás számára, amely segítségével a tartalom, azaz az evangélium örömhírének csorbítása nélkül, de mégis a legmegfelelőbb formában beszélgetünk.

Örömteli visszajelzés számomra, hogy bibliaórák látogatottsága nem a kötelező minimum óraszámot mutatja. Ebből érzem, hogy jó úton haladunk együtt. Megérkezés, megnyugvás, válaszok helye. Ha jól emlékszem, hasonló jelzőkkel illették az alkalmainkat hallgatók. Kézzel foghatóbb bizonyság, mikor azokat a hallgatókat látjuk újra és újra, a kötelezőn túl is, akik az induláskor őszintén elmondták, hogy ettől kissé tartanak, mert korábban nem volt részük benne.

Miben látod az alkalmak legfontosabb szerepét?

Abban, hogy együtt tudunk Isten igéje felé odahajolni, figyelni arra, hogy mit üzen nekünk, egyen-egyenként és közösségként, és Isten egyre mélyebben való megismerése által, magunkat és a másik embert is jobban megismerjük. Így növekedhetünk hitben, és indulhatunk el annak az életnek az útján, amit Isten jelölt ki számunkra. A magunk kérdéseivel és bukásaival együtt, de mindig a Megváltónkra feltekintve. Nem könnyű eligazodni a mai világban sem, de Isten népe számára van egy biztos pont, egy iránytű, Ő maga. A jelenlétét, szeretetét és kegyelmét tapasztaljuk minden nap, de észre kell venni, ami csak hálás feltekintéssel lehetséges. A bibliaórák a lehetőségek alakalmai.

Több közösségi program is megvalósult az elmúlt tanév során a szakkollégiumban. Melyek voltak ezek?

Cigány táncház, Beszélgetés híres, értéktudatos roma szereplőkkel, Kaméleon Társulat előadásai, melyekről bővebben is olvashatnak a WISZ honlapján.

Melyik mutatta a legnagyobb érdeklődést, és szerinted miért?

A cigány táncház és a Kaméleon Társulat előadásai. A táncház szerintem azért, mert alkalmat teremt egy talán annyira nem széles körben ismert tánc kipróbálására és megtekintésére. A magyar néptánc nagyon gazdag, tájegységenként különböző, és sok ponton találkozik a cigány tánccal. Jó ezt kipróbálni, hallgatni a zenéjét, többet megismerni a kultúrájáról. A Kaméleon Társulat előadásaiban a saját érzéseim, vágyaim, megtapasztalásaim elevenednek meg előttem. A nézők egymás után osztják meg történeteiket, érzéseiket, és ennek együtt lesznek részesei. Nem a klasszikus színházi előadás, és talán ez is vonzóvá teszi.

Dezső Attila
Fotó: Mózes Áron, Dezső Attila