Gulyás Zsófia a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakán kezdte el tanulmányait a cívisvárosban.
Hogyan találtál rá a szakkolira?
A KIFI (Keresztény Fiatalok Társasága Egyesület) táboraiban voltam többször – a szervezet központja Pencen található, ahol a nagynéném él. Ősszel, télen és tavasszal egyaránt szerveztek táborokat – manapság már nyáron is, és segítőként veszek részt rajtuk. Ott ismertem meg Szpiszár Dalmát, aki Debrecenbe jött tanulni, és a WISZ tagja lett.
Tőle hallottál először az intézményről?
Igen, és minden, amit elmondott, egyre szimpatikusabbá tette azt számomra. A nyelvtanulás lehetősége, a mentorprogram, az ösztöndíj mind-mind szerepet játszott abban, hogy jelentkezzek, mégis, a családias légkör fogott meg leginkább. Nem megyünk el egymás mellett a folyosón, mint egy nagyobb kollégiumban, folyamatosan segítünk egymásnak, közös programokon veszünk részt.
Mit jelent számodra, hogy keresztény a szakkoli?
Az egy dolog, hogy tanulásban és céljaink elérésében segít, ehhez azonban az kell, hogy a lelki egyensúlyunk is rendben legyen. Itt nem csak arra figyelnek, hogy diplomát szerezzek, hanem hogy olyan értékrendet és hitet kapjak, melyek mindig kapaszkodót jelentenek számomra.
Milyen tapasztalatokat szereztél a WISZ-ben?
A nyelvtanárnak köszönhetően sokat fejlődött a német tudásom, illetve a közösségben jobban megismertem önmagamat. Fejlődtek a szociális képességeim, kommunikatívabb és segítőkészebb is lettem, illetve rájöttem, hogy mással szeretnék foglalkozni a jövőben tanítás helyett.
Milyen rövidtávú céljaid vannak?
Szeretnék újra érettségizni, és újra felvételizni az egyetemre – egyelőre még csak körvonalazódik, hogy milyen irányba fogok továbbmenni.
Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?
Sok időt szánok a családomra és a páromra – kimondott hobbim nincs, bármit csinálok, azt általában velük teszem.