Nagy örömet okoz, ha közösségben lehetek

Gyökeres Krisztián számára leendő hivatása és a szakkollégiumi lét is életforma, hiszen mindkettőben megtalálja a közösséghez tartozást.

Miért éppen a tanári pályát választottad?

Gyerekkoromtól kezdve erre készülök, középiskola 10. osztályától már intenzívebben. Úgy gondolom, hogy így tudok a legtöbbet fejlődni, új ismereteket szerezni, majd azt tovább adni. Ez ad értelmet az életnek. Aztán nagyon nagy örömet okoz, ha közösségben lehetek, ha szervezkedhetek.

Erre sok lehetőséged van a WISZ-ben is, ahol már három évet töltöttél el. Miben változtál leginkább ez idő alatt?

Úgy gondolom, sokkal rugalmasabban kezelem a kihívásokat, és sokkal jobban látom, hogy mire vagyok képes. Például mennyit aludjak egy vizsga előtt, vagy miként illesszem be a szórakozási lehetőségeimet a tanulási kötelezettségeim mellé!

És ha a szakkolira gondolsz?

Az intézmény lényege az alacsony hallgatói létszám, így mindenki ismer mindenkit, ami óriási dolog. Még úgy is, hogy három év alatt jelentősen változott a hallgatói összetétel.

Miért volt anno szimpatikus az intézmény?

Egyrészt minden támogatást megad, amely kell a tanulmányokhoz, másrészt önállóságra nevel. Már a felvételi táborunkban lenyomatot kaptam erről.

Mennyire tekinted a szakkollégiumi létet életformának?

Abszolút! Teljes mértékben „ide nőttem”.

Két szakot viszel egyszerre, a történelmet és a földrajzot. Tudnál választani közülük?

Nem szívesen választom el egymástól a kettőt! Ha kutatási témában gondolkodok, akkor is szívesen ötvözöm a két szakot. Valami hasonlót képzelek el egyébként: „Gazdaságföldrajzi tényezők a 19. században”. Ebben mindkettő benne van!

Kedvenc téma, kor, hely?

Szívesen foglalkozok települések földrajzával, azok történelmével, de a biográfiák is egyre vonzóbbak számomra.