Sokkal magabiztosabb lettem a WISZ falai között

Szilágyi Vanda hamarosan befejezi a Debreceni Egyetem gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki képzését, szeptembertől dietetika szakon folytatja tanulmányait.

Miért éppen az agrármérnöki?

Mindig a nyelvekhez volt érzékem: beszélem az angolt és a németet, valamint elkezdtem spanyolul tanulni, de nem jött össze, hogy ezekhez kapcsolható szakra jelentkezzek. Az agrármérnöki szak elsőre jól hangzott, viszont nem ezen a pályán tervezem a folytatást. A dietetika azért kezdett érdekelni, mert sokan vannak a környezetemben, akiknek életmódváltásra lenne szükségük, én pedig szeretnék segíteni nekik.

Mi fogott meg leginkább a szakkollégiumban?

Unokatesóim hívtak el, az egész pedig annyira ismeretlennek és újnak hatott, hogy eleinte kicsit elveszve éreztem magam. Aztán egyre jobban szoktam meg a közeget, méghozzá az emberek miatt. Ők teszik azzá a szakkolit, ami – mindenki, kivétel nélkül. Sokkal magabiztosabb lettem a WISZ falai között, és teljesen másként telnek a napjaim azóta, hogy megszoktam az ittlétet.

Mire emlékszel vissza legszívesebben az idei évből?

A börtönmissziós imanapot nagyon tanulságosnak nevezném – sokat hallunk a börtönökről, ott pedig minden valóságossá vált számunkra. Az Egység Nap viszont felemelő volt – a faház körül tevékenykedtünk, és nagy élményként éltem meg, hogy a Nagyszínpadra is felmehettünk.

Több társad is jelezte, hogy a Független Színház Magyarország workshopját élvezték a legjobban – te pedig már „beavatottként” vehettél részt rajta.

Egy éve vagyok a társulat tagja. Sok közös workshopot szervezünk, előadásokon dolgozunk, nagyon élvezem a közös munkát.

Fotó: Vincze Alina