Rengeteg dologgal gazdagodtam a Wáliban

Vas Sándor negyedik évét teljesítette a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. Amellett, hogy remekül érzi magát a szakkollégiumban, egyre jobban körvonalazódik számára, mivel szeretne foglalkozni a jövőben.

Mi a terved a jogi pályával?

Először a filmrendezés érdekelt, és jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Egyetemre, aztán rövid ideig a teológián is elgondolkoztam. A jogot úgy jelöltem be, hogy nem tudtam konkrétan, mi a célom vele, de az elmúlt években egyre inkább megerősödtem abban, hogy igen, ez a pálya érdekel. Leginkább a külügyi-diplomáciai vonal felé kacsingatok.

Hogyan jött a képbe anno a szakkoli?

A Debrecen-Tégláskerti Református Egyházközségben egy ideje nem volt ifi, nekem pedig nagyon hiányzott az imádságos légkör, egy hasonló közösség. Egy Neptun-üzenet juttatott el a WISZ-be, ahová nagyon hamar be tudtam illeszkedni – azóta is hálás vagyok, hogy itt lehetek, hiszen rengeteg dologgal gazdagodtam.

Például?

Nagyon sok közösségi programon vettünk részt, melyek közül többet mi szerveztünk magunknak. Eleinte sajnáltam, hogy debreceniként nem lakok bent, hiszen így nem voltam annyira szerves része a csapatnak, de ezek az alkalmak mindig remek összekovácsoló erővel bírtak.

Manapság afféle önkéntes-koordinátori szerepkörben tevékenykedsz a szakkoliban – honnan az indíttatás?

Sokat önkénteskedtem a Dorkász Szolgálatnál, akik folyamatosan ajánlottak lehetőségeket a szakkollégisták számára. Szüleim által pedig ismertem a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársait is, ezért szívesen vállaltam a „szócső” szerepét.

Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb pillanata a szakkoliban?

A nyilvános beszéd kurzusról tanultam a legtöbbet. Olyan szakmai dolgokról beszéltünk, melyek személyre szabottan finomították a technikánkat. Aztán ott volt a szegedi út, amely alatt sokat nosztalgiáztam, hiszen korábban több szakkollégiumi hétvégénket is a Wáli falain kívül tartottuk.