KRSZH-évnyitó egy hallgató szemével (1.rész)
A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) 2011-es megalakulása óta minden évben megrendezi tanévnyitó konferenciáját. Idén Miskolctapolcán került rá sor szeptember 16 és 18 között. A kezdeti 54 fős hallgatói létszám mostanra kb. 330 főre gyarapodott. A KRSZH hallgatóin kívül nem felekezeti roma szakkollégiumok tagjai is jelen voltak az eseményen, jöttek Pécsről, Hajdúböszörményből és Egerből egyaránt. A résztvevők ezen a hétvégén az „Együtt a hitben jövőt építünk” című mottó jegyében gyűltek (vagy inkább „gyülekeztek”?) össze.
Természetes, hogy vannak különbségek a szakkollégiumok között – felekezet, létszám, elképzelések {sql_minus_minus}, mégis egy közösséget tudott alkotni ez a sokszínű csapat. Példás együttműködés volt a tagok között annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen ez a hétvége. A szervezés oroszlánrészét a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium vállalta magára. Az első nap délutánjára egy játékkal készültek, amelyet május óta szerveztek Makkai László, szakkollégiumi vezető javaslatai alapján. Ennek az volt a célja, hogy mindenki ismerkedjen meg legalább egy olyan emberrel, akivel korábban még nem találkozott. A Roma Cooltúra csapatjátékosai jól asszisztáltak ehhez, ugyanis a játékmesterek kifejezetten figyeltek arra, hogy a különféle szakkollégiumok hallgatói vegyesen alkossanak csapatokat. A csapatokba való besorolást különböző színű csotkik segítették. Ez a görög-katolikusoknál használatos imafüzér, amelyet négy szálas gyémánt csomó kötéssel készítettek el a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium hallgatói a konferencián közel 330 résztvevő számára. Nem lehetett egyszerű vállalkozás! Dicséretes szorgalommal készültek erre az eseményre. Megtudtuk azt is, mi mindenre jó egy vallási „jelkép”?!
Mit is kellett tulajdonképpen csinálniuk a szakkollégistáknak? A különféle csapatok nevet, indulót alkottak, kapitányt választottak, az adott csapat tagjai bemutatkoztak egymásnak, és a többi csapattal versenyezve próbálták teljesíteni az előttük lévő kihívásokat. A roma képzőművészetet, táncot, zenét, az ételeket, a közös gondolkodást, a nyelvet figyelembe vették a szervezők a játék felépítése során. A feladatok között szerelt a dalszövegírás, hídépítés, éneklés, festés, rejtvényfejtés, szobor játék, suttogós játék, ételkóstolás, táncolás, stb. A régi cigány életmódot felelevenítve egyik helyszínről a másikra vándoroltak a hallgatók, és előfordult az is, hogy visszaérkeztek oda, ahol már egyszer voltak, sőt, egyesek el is tévedtek. (Nem, bort nem kóstoltattak ezen a programon a versenyzőkkel.) Eközben bőven sikerült ismerkedni, míg arról beszélgettek a diákok, ki maradt le (hogy is hívják?), vagy arról, merre kell menni (ki tudja azt?).
Hogyan tettessük, hogy tudunk táncolni? Hogyan lehet szájról olvasni a suttogós játék feladatmegoldása közben? Hogyan tanuljunk meg győzni? Ez utóbbi kérdés eredményes megválaszolása mindössze három csapatnak sikerült. Nem vérre ment a játék, de tétje volt, ugyanis az első három helyezést elért csapat könyvutalványban részesült.
Ami tehát az első napot illeti, több kihívást is rejtett magában. Az nagyon jó volt ugyan, hogy nem kellett sokat időzni a szállás elfoglalásánál, ugyanakkor a szakkollégiumok nagy sajnálatára az ebédre sem kellett várni egy olyan energiát, aktivitást igénylő feladat előtt, mint a Roma Kultúra. Kettős motiváció hajtotta a diákokat, egyrészt az, hogy a végzést követően vacsorázhatnak, másrészt a nyeremény (amiről megbízható forrásból tudom, hogy egyes emberek remélték, hogy valami torta is lesz) iránti vágy.
E hétvége során nemcsak e csapatjátékban választottak győzteseket, hanem a roma szakkollégiumok számára meghirdetett Üzenet a jövőbe című pályázatra beadott kisfilmek közül is. Az első helyen a Nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium végzett, ugyanis a tagok a mondanivalójukkal nemcsak a zsűrit, de szakkollégista társaikat is lenyűgözték, olyannyira, hogy a hallgatók már a videók lejátszása közben tapssal előrevetítették a nyertes csapat nevét.
Az időjárás kellemes volt a feladatok teljesítéséhez, két nappal később viszont a vasárnapi pálfordulás nem tett jót a RefoRom és a WISZ közös bobozós programjának, ami éppen a viszontagságos időjárás miatt el is maradt.
Makkai László nyitóbeszédében arra fektette ugyan a hangsúlyt, hogy ne a külcsínyt nézzék a hallgatók, inkább a lelkiviláguk gazdagodását tartsák szem előtt, ám a komfortos szállások mellett nem lehetett szemrebbenés nélkül elmenni. Kevésbé sikerült figyelmen kívül hagyni a három-négy csillagos szállodák nyújtotta panorámákat, a különféle szolgáltatásokat, melyekkel megörvendeztettek sok wellneszelni vágyót, avagy a svédasztalos finomságok keltette látványt.
Az állam, az egyházak, a különféle támogató szervezetek (Polgári Magyarországért Alapítvány, Hanns Seidel Alapítvány), a szakkollégiumok vezetőinek és a hallgatóknak csapatjátéka a KRSZH, melynek célja az, hogy romák és nem romák békésen együtt tudjanak élni egymással, megismerjék egymást, szakmailag fejlődhessenek, érzékenyek legyenek a hit iránt, kibontakozhassanak, s tudásukat kamatoztathassák önmaguk és a jövő nemzedéke számára.
szöveg: Godó Irén
képek: Cservák Marica
