Nagy Ádám: Számos pozitív dolgot adott nekem a WISZ

Nagy Ádámnak hívnak, a Debreceni Egyetem nagybőgő szakos hallgatója vagyok, és már lassan két éve a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) tagja. Az itt eddig eltöltött idő alatt számos pozitív dolog történt velem.

A tartalmas szakkollégiumi programok és lehetőségek mellett, amelyeket az intézmény nyújt, kiemelném a jó közösséget. Emlékszem a tavalyi tanév elején, az első csapatépítő kiránduláson Lillafüreden és Miskolctapolcán jártunk. Itt ellátogattunk a Barlangfürdőbe, később pedig részt vettem életem első gokartozásán is. A nap végére már sikerült mindenkivel legalább pár szót váltanom.

Ezt követte a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat évnyitója, melyet Tatán rendeztek. Az érdekes előadások mellett lehetőségünk nyílt megnézni a várost, az Öreg-tavat, sőt még sárkányhajóztunk is. Több ilyen hétvégénk is volt még. Azóta jártunk Szegeden, Szolnokon és Nyíregyházán is. Ezeknek a programoknak köszönhetően egy egész jó közösséggé kovácsolódtunk.

Már a tavalyi tanévben is tartottunk közös film- vagy sorozatnézést. Szokott lenni közös focimeccs-nézés is, valamint Xbox-szal is lehet játszani. De még ha nincs is mindig elég szabadidőnk szervezni valamilyen közös programot, esténként vacsora mellett sokszor összegyűlünk a konyhában és elbeszélgetjük az időt. Többen használják a társalgót és az imatermet közös tanulásra, ami szerintem nagyon jó dolog, mivel így egymást motiválják a hallgatók a felkészülésben.

A szakkollégium a képzések mellett számos lehetőséget biztosít nekünk a kikapcsolódásra is. Lehet igényelni uszodabérletet, valamint a Csokonai Színházba is el tudtunk menni csoportosan. A karácsonyt megelőzően minden évben van közös adventi vacsora, valamint ajándékozás, ahol egymás nevét kihúzva lepjük meg szakkollégista társainkat.

Ez mindig izgalmasan telik el, ugyanis mindenki igyekszik valami kis ötletes és személyes aprósággal meglepni a másikat. Az első WISZ-es tanévem végén közösen vettünk részt nyári táborban Balatonföldváron. Nekem ez azért is volt nagy élmény, mivel addig nem láttam a Balatont. A közös esti sétákon, beszélgetéseken, valamint a napközbeni strandolásokon remekül éreztük magunkat, de a Tihanyi Bencés Apátság meglátogatása is örök emlék marad számomra.

Többször is megfordult már szakkollégiumunkban a szolnoki Kaméleon Társulat, akik a közönséget is bevonva az előadásba, improvizációs technikákkal gondoskodtak arról, hogy minden jelenlévő remekül szórakozzon. A szakkollégium dolgozói igyekeznek mindenben segíteni nekünk, a kollégiumi lelkész ajtaja is mindig nyitva áll azok számára, akik lelkigondozásra, vagy csak egy kis beszélgetésre vágynak.

Az egyik legnagyobb segítség, amit a Wáli István Református Cigány Szakkollégium számomra biztosít, az a gyakorlási hely. Leendő zenészként a mindennapos gyakorlás nélkülözhetetlen számomra. A nagybőgő nem éppen apró hangszer, ezért nagy megkönnyebbülés volt, hogy ennek ellenére itt tarthatom a kollégiumban, valamint napközben gyakorolhatok is rajta. Először kicsit félve kérdeztem meg a szomszéd szobában lakókat, nem-e zavarom őket ezzel, de mindenki nagyon barátságosan fogadta a dolgot.

Többek között ezért is tartom ilyen remek közösségnek a Wálit, mivel hiába tanulunk különböző szakokon, vagy esetleg más az érdeklődési körünk, mégis nagyon jól kijövünk egymással. Ez abban is megmutatkozik, hogy nem csak a kollégiumban illetve azok rendezvényein, hanem szabadidőnkben is tartunk közös programokat, legyen az mozi, közös vásárlás, vagy csak egy esti séta.

Szöveg: Tóth Ádám
Fotó: Vargosz