Nagy Ádám: Örömmel tapasztaltam, hogy a WISZ jól felszerelt és otthonos hely
Egyetemistának lenni sokkal felelősségteljesebb, mint középiskolásnak. A legtöbben ilyenkor kerülnek el először huzamosabb időre otthonról. Ebbe a teljesen új környezetbe nem mindenkinek könnyű belerázódni, különösen fontos hogy az iskola mellett legyen egy jó közösség, amihez tartozhatsz. Ilyen jó közösség a Wáli István Református Cigány Szakkollégium.
Én másodéves egyetemistaként kerültem a szakkollégiumba. Első évem alatt albérletben laktam, majd fél év után kerültem egy kollégiumba, onnan pedig nyárra egy másikba. A költözgetések miatt egyre nehezebb volt hozzászokni az új helyekhez. Különösen azért, mert ezeket a kollégiumi helyeket évente kell megpályázni és közel sem biztos, hogy újra visszakerülünk oda, ahol eddig voltunk. Így a szobatársak és a szinten lakó többi diák is mire egy kicsit megismerné egymást, esetleg összebarátkoznának, el is telik a tanév.
A Wáli István Református Cigány Szakkollégiummal a 2018-as Campus Fesztiválon, a Civil Faluban találkoztam először, ahol diákmunkásként dolgoztam. Utána rákerestem az interneten, és eldöntöttem, hogy beadom a jelentkezésemet. A többi kollégiumhoz képest ez egy jóval kisebb közösség, körülbelül 30 főt tesz ki a szakkollégisták létszáma. Ez szimpátiát keltett bennem a többi nagy létszámú, és emiatt személytelenebb kollégiumokkal szemben. Amikor személyesen eljöttem a felvételi beszélgetésre, örömmel tapasztaltam, hogy ez egy jól felszerelt, otthonos kis hely. Két nagy közösségi tér van, ahol lehet számítógépezni, társasjátékozni, van egy kisebb könyvtár, televízió, még csocsó asztal és Xbox is. A dolgozókon és a felvételin jelen lévő diákokon pedig láttam, hogy egy jól összeszokott csapatot alkotnak. Miután felvételt nyertem, már friss szakkollégistaként vettem részt a szeptemberi tanévnyitó tájékoztatón. Itt szembesültem vele mennyi remek dolgot nyújt az intézmény a szakkollégistáknak.
Sokan halogatják a diplomához szükséges nyelvvizsga megszerzését az egyetemre, pedig ez alatt az időszak alatt sokkal nehezebb és költségesebb még ezzel is foglalkozni. A szakkollégium minden hallgatónak biztosít nyelvvizsgára felkészítő nyelvi képzést, ami nagyon rugalmas, mivel a nyelvtanár alkalmazkodik a diákhoz az időpont megbeszélésénél.
Az egyetem előtt dolgoztam, gyűjtöttem a tanulmányaimra. Ennek ellenére a megtakarításomat feléltem az első tanév alatt, és be kellett látnom, hogy évközben nem tudok annyi diákmunkát vállalni, amennyiből kijönnék anyagilag Debrecenben. A kiemelt ösztöndíj ezért hatalmas segítség számomra.
Másik hasznos dolog a mentori program. Amint azt írtam korábban ez az új környezet elsőre ijesztő lehet, többen úgy választanak szakot, hogy még nem tudják, hol szeretnének elhelyezkedni a diploma megszerzése után. A mentor ebben tud segíteni, hogy az egyetemi évek alatt egyre céltudatosabban haladjunk előre, és miután végeztünk akár már konkrét álláslehetőségünk is legyen.
Szakkollégistaként havonta átlagosan egy képzési program szokott lenni, amin részt veszünk. Ezek mind különböző területen fejlesztenek minket. Volt már nyilvános beszéd kurzus, érzelmi intelligencia fejlesztés, karriertervezés. Ezek a hétvégék nagyon tartalmasan telnek el, a programot összeállító munkatársak illetve az előadók pedig ügyelnek rá, hogy az új ismeretek megszerzése mellett se érezzük leterhelve magunkat. A tavalyi tanév elején például Miskolctapolcán és Lillafüreden is voltunk csapatépítő és ismerkedős napon. Emellett heti szinten vannak bibliaórák, amik szintén jó hangulatban telnek el.
Összességében a szakkollégiumnak az a legnagyobb előnye, hogy egyfajta védőhálót nyújtanak a lakói számára. Kompenzálja azokat a hátrányokat, amikkel sokan ide érkezünk, ezért kellő energiát és időt tudunk fordítani az egyetemi tanulmányainkra.
Szöveg: Nagy Ádám
Fotó: Hang-Kép Egyesület
