Offlineból online működés rövid idő alatt
A Wáli István Református Cigány Szakkollégium 2019/2020-as tanévének második félévében, a koronavírus okozta veszélyhelyzet miatt gyökeresen át kellett alakítani szakmai tervünket – az alábbiakban Mózes Áron részletezi ennek a folyamatnak a lépéseit.
Először is ott voltak az oktatási programok: készültek prezentációk, melyeket a Microsoft Teams felületén audiovizuális módon lehetett bemutatni, a hallgatók pedig interaktívan kapcsolódhattak be, akár hanggal, akár képpel. Találtak feltöltött, számukra elérhető anyagokat, és oda tölthették fel ők is az elkészített feladataikat.
A bibliaórák alkalmai ugyanígy történtek, kivetített képpel és hanggal – azzal a kivétellel, hogy a közös énekléseiről, dicsőítéseiről ebben az időszakban le kellett mondanunk.
A Teams-ben létrehoztuk a két embert összekötő csatornákat, melyek lehetővé tették a mentorprogram folytatását, illetve a lelkigondozást is. Nem pótolták, de a körülményekhez képest egész jól helyettesítették a személyes találkozásokat. A Hallgatói Tanács, a Szakkollégiumi Tanács üléseit, illetve a közgyűléseinket szintén meg lehetett szervezni ezen a felületen keresztül.
Izgalmasabb terület volt a társadalmi felelősségvállalás, vagy önkéntesség megvalósítása, hiszen a veszélyhelyzet alatt természetesen nem tehettük ki hallgatóinkat annak, hogy közösségekbe járjanak. Május végétől azonban felgyorsultak az események, így a programunk ezen részét is teljessé tudtuk tenni.
A köztudatosítás (disszemináció) viszont végig megmaradt, hiszen a technika lehetővé tette ennek véghezvitelét, és ebben a helyzetben is szükséges volt a WISZ hírét vinni. A hallgatók részben az intézmény írásos anyagait osztották tovább az interneten, elektronikus formában, de volt olyan is, aki pl. a Discord nevű alkalmazásban beszélt a szakkollégiumról fiatalabb társainak.
Ami leginkább megszenvedte a veszélyhelyzetet, az a WISZ közösségi élete. Elmarad a mindig sikeres nyári táborunk, illetve nem tudunk elutazni Lengyelországba, Birkenauba és Krakkóba sem. Gondolkoztunk azon, hogy szervezzünk a hallgatóknak valamilyen plusz programot online, de végül letettünk róla, mert ezzel pontosan a leglényegesebb elemét, a személyességet veszítettük volna el. Nem akartuk túlterhelni sem a szakkollégistáinkat, hisz az egyetemi digitális oktatás többek esetében lényegesen komolyabb erőfeszítést igényelt, mint a hagyományos konktaktórák. Így maradtak az emlékeink a közösség februári, márciusi megéléséből, valamint a reményteljes előre tekintés. (Ha nem hiúsítja meg egy esetleges őszi második hullám, szeptemberre tervezünk egy közösségépítő,
kirándulásos napot, már az új hallgatókkal együtt.)
