Hallgatói gondolatok a WISZ lelki életéről

Az alábbiakban öt szakkollégistánk mesél arról, milyen fontos számukra a WISZ-ben tartott bibliaórák és személyes lelkigondozói beszélgetések.

György Dóra:

“Amikor a kollégiumba kerültem, a bibliaórák nagyon szokatlanok voltak a számomra, hiszen azelőtt nem vettem részt ilyen alkalmakon. Ám hamar megszerettem őket, és a heti bibliaóra az egyik kedvenc szakkollégiumi programommá vált. Nagyon stresszes tud lenni a diákok élete, és amikor a folyamatos hajtás után egy órára elcsendesedünk, mindig új erővel töltődünk fel, és könnyebben látunk neki a feladatoknak.

Ezeken az alkalmakon már a gyülekezés is jó érzéssel tölt el, amikor az imateremben meglátom a többi kollégistát, barátot, akikkel sajnos olykor-olykor napokig nem látjuk egymást a sok teendő miatt. Amíg várjuk, hogy mindenki megérkezzen, megbeszéljük, hogy ki hogyan érzi magát, mi történt velünk az elmúlt napokban, és a legtöbbször ezek a beszélgetések hangos nevetés kíséretében zajlanak. Ezt a vidám hangulatot a közös ének teszi mégszebbé, ami mindig eléri a célját, kicsit segít elcsendesülni és Isten felé fordulni. Marci mindig megtalálja a Biblia azon szakaszait, amik a kollégisták jelentős részét megszólítják és megérintik. Mindig hasznos és elgondolkodtató kérdéseket ébreszt bennünk, és jó beszélgetések, eszmecserék alakulnak ki ezeken az alkalmakon.

Ebben az is segít, hogy van egy ötledobozunk, amibe beledobhatjuk azt a témát amiről szeretnénk hallani a következő bibliaórákon, így a legszemélyesebb problémáinkra anélkül is választ kapunk, hogy fel kellene fednünk a kilétünket. Az egy-egy órás alkalmak alatt sosem unatkozunk, hiszen Marci próbál minket bevonni, és a személyes tapasztalatainkra, meglátásainkra építkezve értelmezni az igeszakaszokat, annak érdekében hogy méginkább sajátunkká váljanak a tanítások, hogy a gyakorlatban és a magánéletünkben is hasznosítani tudjuk Isten igéjét. Amilyen gyakran tehetem, igyekszem részt venni a bibliaórákon, hiszen a közös imádság ereje semmihez sem fogható. Köszönöm a kollégiumnak és Istennek, hogy ennek a részese lehetek.”

Haga Éva Karolina:

„Számomra Isten közelsége mindig fontos volt, mondhatjuk úgy is, hogy kerestem a jelenlétét. Kerestem azt, hogy miképpen tudnék kapcsolatba lépni vele. Az Istennel való kapcsolatom, akkor kezdődött, amikor édesanyám magával vitt egy keresztyén gyülekezetbe. Akkor tapasztaltam meg, hogy az oda járó emberek sokkal boldogabbaknak tűnnek, mondhatom azt is, mintha nem hétköznapi emberek lettek volna. Ez volt az a pillanat, amikor elgondolkodtam rajta, hogyan lehet egy olyan valakiben hinni, akit még soha nem láttak. Szinte elképzelhetetlennek tartottam gyerekésszel, de már akkor éreztem, hogy meg akarom ismerni, többet tudni róla, érdekelt minden vele kapcsolatos dolog. Ennek okáért jártam anyukámmal mindig gyülekezetbe általános iskolásként pedig hittanra, hogy jobban megismerjem a Bibliát.

Eljött a várva várt érzés az életemben, tizenéves koromban megéreztem Isten jelenlétét. Korábban kértem, hogy szóljon hozzám, adjon jelet és ezen az alkalmon megtette. Abban a pillanatban olyan melegség és boldogság töltötte el a szívemet, amit korábban soha nem tapasztaltam. Édesanyám mondta mindig, hogy ha tiszta szívvel kérem Istent, akkor meg fogja hallgatni, így történt, tisztán emlékszem és végre megtapasztalhattam azt. Az Úr a mai napig meghallgatja szívem kérését.

Ezt követően elkerültem gimnáziumba, így sajnos nem tudtam követni Isten útját gyülekezetbe járás és hittan órára járás szempontjából sem.

Miután lezárult a gimnáziumi időszakom, elkerültem egyetemre, amit biztosan mondhatok, hogy csak neki köszönhetek: tiszta szívvel kértem mindig, hogy segítsen az utamon és úgy érzem, soha nem voltam egyedül, hiszen Ő mindig mellettem tartózkodott.

Ez volt az az időszak, amikor sikerült tudomást szereznem a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumáról, azonnal szemet szúrt nekem a heti két bibliaóra, mert bele gondoltam, hogy újra hallgathatom Isten igéjét, ráadásul egy olyan közösségben, ahol mindenkinek ugyan az a célja, mint nekem. Biztos vagyok benne, hogy Isten keze nagymértékben benne volt abban, hogy megismerhetem ezt a közösséget.

Bizonyossággal mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy már két éve a szakkollégium tagja vagyok, szinte minden bibliaórán részt vettem, ha időm engedte. Azért fontos számomra, mert nagy támaszt nyújt, legfőképpen lelkileg erősít, a hitem erősebb, mint valaha és ez az érzés ad erőt minden következő héthez. A bibliaóra a legkedvesebb időtöltés számomra a kollégiumban: egyrészről tanulhatom Isten igéjét, másrészt dicsérhetjük énekekkel, ami az én személyes kedvencem. A legfontosabb, hogy mindezt egy olyan lelkész kíséretében, aki azt szeretné, hogy tanuljunk, higgyünk és bízunk az Úr Jézusban. Az összes bibliaórát a legjobb tudása szerint tart – tág világnézettel rendelkező és minden élethelyzethez viszonyuló lelkészhez van szerencsénk. Kijelenthetem, hogy minden bibliaóra változatos és különleges, személy szerint mindig tágul egy kicsit a látóköröm az adott ige szakasz bemutatása után. Minden alkalmat követően nagy vigyorral jövünk ki az ajtón, és igen, nekem ez visszaadja a régi gyülekezeti érzést, amit tizenévesen tapasztaltam, ráadásul személy szerint megkönnyebbülve jövök ki, mintha a gondjaimat, bajaimat ott hagynám, és sokkal könnyedebben lépnék ki az ajtón. Nekem ezek az órák adják meg azt a fajta nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, amire minden fiatalnak szüksége lenne.

Úgy érzem, hogy megtaláltam azt a helyet, ahol igazán közel kerülhettem Istenhez. Mindig ez volt a vágyam, hogy tartozhassak egy közösséghez, és közben Istenhez is közel legyek. Elmondhatom, hogy meghallgatta a kérésem, sőt többet is kaptam annál, amit kértem, hiszen kaptam egy olyan kollégiumot, ahol az álmaim eléréséhez hozzásegítenek, kaptam egy olyan közösséget, ahol igaz barátokra találtam, és egy olyan lelkészt, aki segít a Biblia jobb megismerésében. Mondhatom azt, hogy visszakaptam a gyerekkori élményt, amit sokáig hiányolnom kellett, de végül Isten meghallgatott és megadta szívem kérését! „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”  (Zsoltárok könyve 37,4)”

Nagy Zoltán:

“Megtért keresztény emberként a fontosnak tartom azt, hogy tanuljam/tanulmányozzam a Szentírást, hogy jobban megismerjem Istent, és ezek az alkalmak tökéletesek erre. Bár kötelező teljesítendő program a kollégiumi életben, hogy a heti kettő bibliaórából legalább az egyiken ott legyünk, de mégsem ez az előírt kötelezettség hajt arra, hogy részt vegyek az alkalmakon, amit a kollégium lelkésze, Lovász Márton tart. Ha tehetem, a heti kettő bibliaórából mindkettőn ott vagyok. Lelkészünk mindig hoz valami aktuális vagy érdekes témát, de kérhetünk is tőle. Jó kedvű dicsőítéssel kezdődnek ezek az alkalmak, amiken gitározok, vagy cajonozok. Úgy érzem, Isten dicsőítése is a szolgálataim közé tartozik, és ezt a kollégium és a gyülekezet falai között is kamatoztathatom.

A bibliaórák második felében egy aktuális témáról beszélgetünk, amely szerintem szinte mindenkiben nyomot hagy. Tértek is meg Istenhez kollégisták ezeknek az alkalmaknak köszönhetően. Úgy gondolom, Isten szeretete és kegyelme összetartja a kollégiumot, mint közösség és család. Végezetül a bibliaórák imaközösséggel végződnek: imáinkat elmondhatjuk hangosan, vagy akár magunkban is hisz tudjuk azok az imák is meghallgattatnak.

Lezárásként hoznék egy Bibliai idézetet, ami a kollégiumi közösségünkre vall: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (János 13,35)”

Varga Borbála:

“Valamilyen szinten mindig jelen volt a vallásosság az életünkben, ahogy szerintem a legtöbb cigány családban. Jártam hittanórákra és templomba is Hajdúhadházon, de ez abbamaradt. Később, amikor a városi imaházak nyáron tartották az evangelizációs alkalmakat, anyuval mindig kimentünk és meghallgattuk őket. Amikor bekerültem a kollégiumba, kötelezővé vált heti egy alkalommal a bibliaórákon való megjelenés. Akkor még nem volt nagy jelentősége számomra, úgy voltam vele, hogy bejárok és kibírom heti egyszer. De ahogyan telt az idő, egyre jobban megszerettem ezeket az alkalmakat, nem éreztem kötelességnek, sőt igazán feltöltöttnek éreztem magam.

Volt, hogy nem akartam bemenni, mert másnap zárthelyi dolgozat, vagy vizsgám volt, de nem tudtam a szobában maradni, hallottam, hogy a kezdés előtt Marci énekli az „Ó, terjeszd ki” című dalt, és éreztem, hogy mennem kell. Nem a kötelesség, nem a megfelelés miatt, hanem mert jó nekem, jó érzésekkel tölt fel. Mindig kapok valamit, lehet ez öröm, hála, erő, segítség. Sohasem jövök el üres kézzel. Tetszik, amikor világi, társadalmi problémákat is feldolgozunk egy-egy alkalommal, és az ötlet dobozból való témák is sorra kerülnek mindig. Elkezdünk ezekről beszélni és mindig kilyukadunk valamelyik Igénél – mindenre is van megoldás és válasz a Bibliában.

Szeretem a dalokat, amiket éneklünk, örülök, hogy ehhez kialakulóban van az énekkarunk is. Ehhez kellett Marci is, hiszen a közvetlensége, jószívűsége felénk hozzájárul ahhoz, hogy kialakuljon egy bizalom a lelkész és a hallgató között. Ezt szintén segíti az egyéni lelkigondozás, beszélgetés is. Ezek az alkalmak, ha nyitottak és készek vagyunk rá, akkor segítenek abban, hogy mélyüljön a hitünk, és erősebbek legyünk általa.”

Varga Dóra:

“Elöljáróban megemlíteném, hogy otthon sem áll távol tőlünk a vallás, pontosabban az Istenben való hit, így amikor jelentkeztem a Wáliba egyáltalán nem zavart, hogy heti két bibliaóra is be van ütemezve. Az első félévben csak felmértem a terepet, hogy milyenek az alkalmak. A második félévtől pedig heti egy bibliaóra helyett mindkettőn, és a plusz alkalmakon is részt vettem. Egész egyszerűn az életem részévé vált, és úgy éreztem/érzem nem hagyhatom ki, főleg, ha az épületben vagyok, de előfordult olyan is, hogy pár perc késéssel érkeztem meg. 

A bibliaórák felépítése is tetszik, kezdünk énekkel (ami az egyik kedvenc részem) majd folytatjuk az igével, amely során olyan beszélgetésekbe, elmélkedésekbe megyünk át, melyek jó hatással vannak rám, elgondolkodtatnak olyannyira, hogy Barbival (a húgom) még órákig tudunk beszélni róluk. Az imádkozás is fontos része az alkalmainknak, bár kezdetben csak a Mi atyánkat mondtam el, de ahogy telt az idő „megtanultam” imádkozni, ami végül mindennapos lett a napok a végén. Bár énekelni szeretek, nem ez az egyetlen, ami fontos így a Bibliát is elkezdtem többet és átfogóbban olvasni. Hála Istennek a koli számos olyan programot kínált, ahol a vallás került előtérbe, így eshetett meg az is, hogy részt vettem az Országos Cigánymissziós Találkozó és Imanapon, Káposztásmegyeren, a börtön imanapon Szegeden, az Országos Cigánymissziós Konferencián Berekfürdőn, Hajdúsámsonban a családi roma és egészségnapon, ahol énekkel szolgáltunk, és végül az első Online Cigánymissziós Imanapon is, 2020 áprilisában.

Ezekre a programokra nem mentem volna el, ha a bibliaórák nem lettek volna hatással rám. Nem azért vettem részt rajtuk, mert le tudtam velük a köztudatosítást, hanem mert akartam menni, vágytam rá, hogy részese legyek. Volt olyan évem, amikor egyetlen egy bibliarórát sem hagytam ki, és nem azért, mert az ösztöndíjba beleszámított, hanem mert szerettem részt venni az alkalmakon, így ezáltal jobban megismerhettem az Istent és a hitem formálódott. Nem is az a lényeg, hogy miért fontos a bibliaóra, hanem inkább az, hogy mennyit köszönhetek ezeknek az alkalmaknak, valamint Marcinak, aki minden kérdésemet/kérdésünket próbálja megválaszolni. Számomra a bibliaórák már rég nem arról szólnak, hogy kötelezettség, hanem inkább a hit megélése. A legutóbbi félévben a koronavírus miatt a személyes alkalmakat felváltották a virtuális együttlétek – ezeken kevésbé vettem részt, mert nem éreztem komfortosnak, bár ez abból fakad, hogy szeretem személyesen megélni a dolgokat.  Én nem vagyok megkeresztelve, és tudom, hogy még hosszú út ál előttem, hogy ezen változtassak, de a bibliaórák ebben sokat segítenek.”