Így láttuk a DExpót - milyen lehetőségeket kínál a WISZ és az egyetem?
2017. december 4.
24 éves vagyok. Faluról származom. Mindannyian tudjuk, hogy az ottani szocializáció valamelyest eltér a várositól. Ennek bizony megvan a maga előnye, ugyanakkor hátránya is. Lehet, hogy a mi kis szerény településünkön nincsen középiskola, színház vagy mozi, egyetemről nem is beszélve, de legalább vannak összetartó emberek, személyes kapcsolatok, mindenki ismer mindenkit jeligével.
Középiskolai pályafutásom előtt nem volt lehetőségem nyílt napra menni, a szegénység igencsak leszűkíti az ember lehetőségeit. A falu pedig, noha sajnos nem kecsegtet túl sok munkahellyel, azért igyekszik kitenni magáért.
Elvégre fontosak az adófizető állampolgárok, nem élhet mindenki segélyen. Ez viszont jó iránymutató. Amíg munkát adni nehezebb, mint segélyt, addig van hová fejlődnie az országnak.
Álmodni sem mertem volna, hogy valaha egyetemre kerülhetek. Édesanyámék péknek vagy valami hasonlónak, legalábbis szakmunkásnak képzeltek el. Középiskolai tanáraim merészebbek voltak, ők továbbtanulásra ösztökéltek. Így történt, hogy eljutottam a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karára. De előtte nem voltam nyílt napon, középiskolásként nem találkozhattam a hatalmas méretű egyetemmel, melynek kapuján belépni olyan varázslatos, hogy csodálkozásában nem tudja az ember, hova nézzen, s az egyetemisták pedig olyan tekintélyt sugárzóak, ha tudnák, elfelejtkeznének a monoton egyetemi lét hétköznapiságáról. De ők nem mindig tudják, mennyire irigylésre méltó érdem az, hogy eljutottak oda, ahol vannak.
És milyen szerencsések azok az érdeklődők, akik számára külön rendezvényt hívtak életre, nézelődésre, élményszerzésre, informálódásra! Ez a DExpo, a Debreceni Egyetem pályaválasztási kiállítása, melyet 2006 óta minden évben megrendeztek. Idén november 22-én és 23-án népesült be az intézmény, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. A kíváncsiskodók különféle előadásokon vehettek részt, az információra éhes, leendő hallgatók emellett pedig számos standnál érdeklődhettek, egyetemi karokról, szakkollégiumokról, a Hallgatói Önkormányzat munkájáról, diákhitelről, külföldi ösztöndíjakról és így tovább. A standoknál lévők pogácsával és ásványvízzel élték túl a napot. A bátrabbak, akik kvízeket töltöttek ki, jutalomban részesülhettek (pl.: tollak, füzetecskék, tornazsákok, stb.), nem beszélve az igazolás vonzerejéről, melyeket a rendezvényen jelenlévők kaphattak. Tolongtak is rendesen.
A DExpón természetesen a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) is képviseltette magát, ahol társaink mindkét napon várták a lelkes érdeklődőket. Eleinte hatalmas kíváncsisággal felvértezve páran oda is libbentek a szakkollégium standjához, ők főként mosdó felől érdeklődtek, s különféle termeket igyekeztek megtalálni a jó szándékú wálisok segítségével.
No de nemcsak segítőkészségükről híresek ám szakkollégistáink! Kvízekkel, szórólapokkal, tollakkal hirdették a WISZ jóhírét, bemutatkozásul pedig évkönyvünket és a kollégisták családjainak főzőtudományáról szóló receptkönyvet is a bámészkodók szeme elé tártak. Ugyanis sokféleképpen jól lehet lakni a szakkollégiumban! A református istentiszteleteken és bibliaórákon nagyszerűen fel lehet töltődni lelkileg, emellett egyetemi előadók is bejárnak néha okosítani a diákokat. Na és persze jókat ehetnek és ihatnak az ott lévők, melyek közben jóízű beszélgetéseket folytathatnak egymással egy olyan közösségcentrikus csapatban, melyet a WISZ hallgatóbarát tagjai alkotnak.
Örülök, hogy én is a közösség tagjának mondhatom magam, mint egyetemi hallgató. Huszonévesen sikerült felfedeznem Debrecent, voltam már moziban, színházban, a szakkollégiumnak köszönhetően pedig külföldön is megfordultam már, mert ez az intézmény nemcsak egyszerűen otthont ad az ember feje fölé, hanem egy közösséghez való tartozást is kínál. Hát nem csodálatos?
Olyannyira, hogy sokaknak ez a felsőoktatásban való bent maradás alapköve, amely nélkül nem biztos, hogy képesek lennének egyetemi tanulmányaik sikeres befejezésére. Nyelvtanulás, ösztöndíj, lelki gondozás, oktatás és megannyi jó, amelyből nem szeretnénk, hogy kimaradjon bárki is, aki késztetést érez magában arra, hogy akár egy kis faluból, akár egy nagyobb városból érkezve második otthonának tekinthesse a biztonságot nyújtó intézményt.
A DExpón mindenki láthatta, hogy az egyetem és a WISZ mindenkit tárt karokkal vár. Úgy érzem, ez a kép többet mond minden szónál. :)
Godó Irén
Első éves szociálpolitika mesterszakos hallgató
Első éves szociálpolitika mesterszakos hallgató
