A keresztyén élet természetrajza - Reflexió egy szakkollégiumi előadásról

2021. október 2-án Dr. Kis Klára tartott egy előadássorozatot A keresztyén élet természetrajza címmel a junior szakkollégistáknak.

Bennem egy olyan jelentős eszmefuttatást ébresztett fel, amit még eddig nem tapasztaltam. Szó volt élet-halál kérdéséről, és megismertetett a pozitív és negatív erőterek fontosságáról. Egy olyan modern, számomra egyedülálló perspektívában mutatta meg a kereszténységet és annak vetületeit, amely a konvencióknak ellentmond.

Fontos ezek közt kiemelni a döntési lehetőséget, hogy az embernek van lehetősége dönteni, hogy magába fogadja-e Istent, hisz-e benne. Az istentiszteleteken jelenlevő írott és íratlan szabályokról, az alapvető fogalmakról: sokszor magunk se tudjuk ezeknek pontos definícióját, de ez nem is lényeg! Fontosabb az, hogy mit érzünk mi, hiszünk-e, és saját kompetenciáinknak megfelelően cselekedjünk. Nem szükséges magunkat meghaladni, mivel a boldogságot az egyszerű jóakarattal és a mi céljaink elérésével is el tudjuk érni. 

A közösség mindenképp említendő: egy vallást gyakorolni egyedül nehézkes, mivel ezzel az alapvető szociális rétegek nem épülnek fel és egy közösségben, működő és kommunikatív közösségben minden sikeresebben haladhat. Akár a hitünket is könnyebben, élvezhetőbben éljük meg, az érzéseinket egy közösségben ki tudjuk fejezni, és át tudjuk élni mások tapasztalatait is. Természetesen ehhez áldozatokat kell hozni, többnyire mentális értelemben.

Fontos még az alázatosság: az embernek meg kell hunyászkodni Isten előtt és érzékelni kell az ő erejét. Itt ismét visszakapcsolnék a pozitív erőterekhez: a látható világ és Isten országa határmezsgyéjén állunk, bár ha Isten erőterébe kerülünk, erősen a hatása alatt fogunk állni. Manapság eléggé megosztó a teodicea kérdésköre: ezek közt a szenvedésé. Azaz hol van Isten akkor, amikor szenvedés van? Gondolhatunk akár a jelenlegi Covid-helyzetre,
vagy a szomjazó gyerekekre Afrikában. 

Erre a kérdésre a felelet: Isten tudja az ember sorsát, viszont az ember nem lát eléggé; nincs elég széles spektrumú látása ahhoz, hogy lássa az összképet. Ha az ember Isten szemszögéből döntene, ő is ugyanazt kívánná magának, azaz a helyzetnek legjobban megfelelő eseménysort.

Mivel ez volt az egyik első szakkollégiumi hétvégém, és nem vettem még ilyen jellegű alkalmakon részt, meglepő volt számomra, hogy egy ennyire felvilágosult, valóban józan (sic!) diskurzust folytattunk.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Dr. Kis Klárának a színvonalas előadást!

Szöveg: Jablonszki Laura
Fotó: Kovács Máté