Adventi vacsora a WISZ-ben - érzelmes búcsúval

Akárcsak egy évvel ezelőtt, advent második vasárnapja utáni hétfőn idén is összegyűltünk egy közös vacsorára a szakkollégium hallgatóival és munkatársaival. 

Ám ez most a korábbiakhoz képest rendhagyó este volt, hiszen két olyan személytől is elköszöntünk, akik fontos szerepet töltöttek be a kollégium életében. Váradi Zsuzsanna, volt szakkollégistából lett munkatárs most vett búcsút tőlünk, hogy egyetemi tanulmányaira és azzal kapcsolatos kötelezettségeire koncentrálhasson. Sokat adott nekünk itt töltött ideje alatt, kedvességével bearanyozta mindennapjainkat, emberségével pedig példát mutatott számunkra.

Tiba Zsolt tiszteletes úr másfél évet szolgált közöttünk. A sok-sok mosoly mellett, mellyel oly gyakran megörvendeztetett bennünket, tanulságos gondolatokkal szőtte át estéinket. Az istentiszteleteken és bibliaórákon számos inspiráló történetet hozott számunkra, melyek kapcsán sok-sok alkalommal invitált minket közös eszmecserére. Nem hagyta, hogy éjszakánként erőt vegyen rajtunk a fáradtság, motivált minket a gondolkodásra. Mindez kifejezetten jól jött akkor, amikor éjszakába nyúló tanulás előtt álltunk.

Sokat köszönhetünk nekik!

Nemcsak ők búcsúztak, de mi is tőlük, hiszen egy fényképekkel teli videóval kedveskedtünk a távozóknak, melyben a szereplők sokszor magukra ismerhettek. A képek mellett néhány bátrabb hallgató személyes üzenettel búcsúzott, a szakkollégistákon kívül pedig a vezetőség is méltó módon köszönt el tőlük. Többnyire ajándékokkal, de leginkább hálálkodtak a sok-sok munkáért, melyet véghez vittek szakkollégiumunk életében.

Az este a búcsú mellett részben a bemutatkozásról is szólt: a vacsora előtt ismerhettük meg a WISZ új lelkészét, Lovász Mártont, aki nagyon várja már közöttünk végzett szolgálatát.

Az érzelmes pillanatokat az ilyenkor megszokott ajándékozás követte, melyből a hallgatók és a szakkollégium munkatársai is egyaránt kivették a részüket. Volt itt némasági fogadalom rendesen az elmúlt egy hét alatt! Sokan meglepődtünk a társainktól kapott kedvességek miatt, öröm volt nézni a csillogó szempárokat a fényes gyertyák körül. Ebben az áldott hangulatban imádságba fogtunk, majd jókedvűen láttunk hozzá az étkezéshez – a vacsorát nagyrészt a WISZ biztosította számunkra, de Tiba Zsolt tiszteletes úr saját gyülekezetében való közbenjárása folytán is kaptunk finomságokat. Csodálatos, hogy Isten kegyelméből milyen együttműködésre képes, milyen erőket tud mozgósítani! Zsuzsával együtt nagyon fog(nak) hiányozni nekünk, de bízunk benne, hogy mindkettőjüket látni fogjuk még.

Az ajándékozásban az a jó, hogy képesek vagyunk ráhangolódni a másikra, arra, ő minek örülne, mit szerethet, stb. Én az egészből ezt a részét kedvelem leginkább, s noha nekem is fejtörést okozott, mit adjak a kiválasztottnak, de december 11.-ére minden összeállt. Azt gondolom, hogy ez más tekintetben is érvényes: egy csapat tagjai vagyunk, és ez a csapat egyre jobban összekovácsolódik, összeáll.

Akár egy közös csoportképre :)

Az ajándékozásból természetesen takarítónkat, Éva nénit sem hagytuk ki, aki nagyon sokat tett ezért a szép estéért. Hogy miért? Mert nálunk mindenki családtag. :)

A hallgatók nevében is köszönöm a szervezést, az előkészületeket és a finomságokat!

Áldott ünnepi készülődést mindenkinek!

Godó Irén

Első éves szociálpolitika mesterszakos hallgató