Hangulatjelentés az USA-ból

Egy évvel ezelőtt még Oroszországban bővítette ismereteit, jelenleg pedig az Egyesült Államok-beli Atlantában tartózkodik György Dóra, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium hallgatója - ne is húzzuk az időt, meséljen ő maga az első napok amerikai tapasztalatairól!

Negyedéves angol-orosz tanárszakos hallgatóként immár másodjára döntöttem úgy, hogy útra kelek és egy szemesztert külföldön töltök. Az első utam Oroszországba vezetett, ahol öt hónap alatt rengeteg tudással, milliónyi élménnyel és baráttal gazdagodtam. Mindenképpen szerettem volna ellátogatni angol nyelvterületre is, de nem szívesen mentem volna esős, szürke vidékre, így Amerika vonzott a leginkább. Nyáron érkezett a sorsdöntő e-mail, amelyben az állt, hogy lehetőség van jelentkezni részképzésre az USA-ba az ISEP nevű szervezettel – ez hasonló az Erasmushoz, de Európán kívüli országokba biztosít ösztöndíjakat. Megpályáztam, megnyertem és már itt is vagyok Georgia államban, Atlanta egyik gyönyörű városrészében, Decaturben, az Agnes Scott College-ban.

Az út idáig nem volt könnyű, hiszen több mint harminc óráig tartott, átszállással együtt. Isztambulban 13 órát kellett várnom a csatlakozásra, ami nagyon érdekes élmény volt, hiszen ennyi különböző nemzetiségű emberrel még sohasem találkoztam! A repülőút zökkenőmentesen telt, a jegyemet ablak mellé kértem, amit nem bántam meg, hiszen csodálatos kilátás nyílt az óceánra és éjszaka a városok fényére. Szinte azonnal összebarátkoztam egy mellettem ülő, Amerikában élő, indiai férfival, aki sok jó tanáccsal szolgált, és megbeszéltük, hogy a jövőben tartani fogjuk a kapcsolatot.

Amikor megérkeztem, taxival mentem a szállásra. A jamaicai sofőr azonnal beszédbe elegyedett velem, és megadta a telefonszámát arra az esetre, hogy ha fuvarra vagy bármilyen segítségre lenne szükségem. Ekkor már éreztem, hogy mennyire segítőkészek és nyitottak itt az emberek, és hogy nem kell tartanom attól, hogy magányos leszek. Az út során úgy éreztem magam, mint az amerikai filmekben. A belvárosban a felhőkarcolók, a külvárosban pedig a csillagos-sávos zászlóval díszített, fehér kerítéses házak gyorsan az emlékezetembe vésték magukat. Amikor megérkeztem, már a lakótársam várt, aki mindenben segített, és megkönnyítette a beilleszkedést. A szállás minden igényemnek megfelel, és az egyetem bejárata nagyjából 10 méterre fekszik a kollégium kijáratától.

Az egyetem gótikus épületeivel, különleges szobraival, hatalmas fáival, gyönyörű zöld parkjaival és kedves kis mókusaival kiérdemelte, hogy bekerüljön Amerika legszebb campusai közé. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Még csak az ösztöndíjam elején járok, és máris nagyon sok emberhez fordulhatok segítségért, vagy éppen társaságért. Mindenki mosolyog, az idegenek is köszönnek, megkérdezik hogy vagy, teljesen más a légkör, mint otthon. Minden szervezetten és gördülékenyen megy, és bármi probléma merül fel, rugalmasan állnak hozzá az itt dolgozók.

Az iskola még nem kezdődött el, hiszen mindent bezártak az egész város területén a hó miatt. Atlantában nagyon ritkán esik a hó, félnek a jeges utaktól és a balesetektől, így nagy szerencsémre van pár napom a tanítás kezdete előtt. Már sikerült felfedeznem Decatur belvárosát. Itt még a bevásárlás is más, az eladók a pénztárnál bepakolnak neked, szétválogatva a különböző fajtájú árucikkeket. Az egyik lány elhívott a kosármérkőzésére, ahol igazi amerikai hangulat uralkodott, amihez a cheerleaderek is nagyban hozzájárultak. Eddig minden tökéletesen alakult és mindennel elégedett vagyok, nagyon remélem, hogy az előttem álló négy hónap alatt sem változik a véleményem. 

György Dóra