Roma napi ünnepségen jártunk Hosszúpályiban

Szakkollégiumunk hallgatói időről időre meglátogatnak különböző tanintézményeket, ahol beszámolnak életükről, tanulmányaikról – április 13-án, pénteken ezúttal a legkisebbekhez szóltunk.

Hosszúpályi alig húsz kilométerre található a Wáli István Református Cigány Szakollégiumtól, így nagyon hamar odaértünk a helyi közösségi házhoz, ahol a roma zászlóval feldíszített színpad előtt már boldogan várt minket a Roma Nemzetiségi Óvoda vezetője, Csonkáné Lakatos Klára. Persze nem telt bele néhány perc, hamarosan kislányok és kisfiúk garmadájával telt meg a terem – többen szüleikkel érkeztek, akik érdeklődve várták a szakkollégium három hallgatójának beszámolóit.

A fiatalok előtt intézményünk igazgatója úgy mutatta be a Wáli István Református Cigány Szakkollégium programjait és a jelentkezőknek kínált lehetőségeket, hogy azt a legkisebbek és a felnőttek is megértették. Mózes Áron kiemelte, hogy mindegy, hogy a külső mit takar, hiszen mindenkiben ott lapul a tehetség csírája, csak nevelni kell, és hagyni, hogy kibontakozzon – erre pedig az elmúlt években sikeres pályaívet befutó és jelenleg is komoly karrier előtt álló wálisok jelentik a legjobb példát.

Hallgatóink, Varga Tamara, Balogh Cintia Deborah és Szpiszár Dalma elmesélték, hogy hogyan, milyen körülmények között jutottak el a középiskolai, majd egyetemi tanulmányokig, aztán miért jelentkeztek a WISZ-be, és mi az a megtartó erő, ami mindig tovább lendíti őket az úton. Amíg kint az eső esett, bent áldás hullott az égből, Klára néni ugyanis fohászában arra kérte Istent, hogy őrizze meg hallgatóinkat az életben és tanulmányaik során.

Miután szakkollégiumunk már említett tagjai kiálltak a csaknem nyolcvan fős közönség elé, mi figyelhettünk: már az apróságok érkezésekor feltűntek a gyönyörűszép roma nemzeti színekben pompázó ruhákba öltözött lánykák és elegáns fiúcskák, akikkel közösen előbb elénekeltük az AndoDrom Cigány Himnuszát, majd ők köszöntöttek minket lovári nyelven. Persze énekekből sem volt hiány, a kicsik boldogan és mosolygósan daloltak nekünk.

A műsor legkedvesebb része mégis a tánc volt, ahol a Magna Cum Lauda Vidéki sanzon című nótájára ropták a gyerekek – aki ismeri, annak alapvetően nem kell bemutatni, hogy nem éppen ritmusos dalról van szó, viszont annyira mégis az, hogy meglássuk, milyen fegyelmezettetek tudnak lenni a tanulásban és előadásban is a 4-6 évesek, ha közös munkáról és célról van szó.

Alig több, mint egy órát töltöttünk el Hosszúpályiban, de megérte: a gyerekek csillogó szeme, a szülők büszke mosolya, és a bemutatkozás alatti elismerő helyeslés újabb motivációt jelentett arra nekünk, hogy még a legkisebbekhez is érdemes szólni, mert nem tudni, kinél melyik szavunk jelentheti a kezdőlökést.

Ide kattintva nyílik a Hosszúpályiban készített képekből álló galériánk!

Dezső Attila