Kalandok a Dunakanyarban

Ha véget ér a tanév, és eljön a nyár, az csak egyet jelent: útra kelnek a Wáli István Református Cigány Szakkollégium hallgatói, hogy néhány napig kipihenjék a vizsgák fáradalmait, közben pedig felfedezzék az ország épített és teremtett értékeit. 2018 júliusában a Dunakanyarnál jártunk. Az esemény az EFOP- 3.4.1 -15-2015-00004 számú „A Wáli István Református Cigány Szakkollégium szakmai fejlesztése ” projekt keretében valósult meg.

Július végén intenzív program várt a hallgatókra: többen is a Campus Fesztiválon képviselték az intézményt, pihenésre pedig nem maradt idő, hiszen az esemény után fél nappal már rajtra készen kellett állnunk a szakkoli bejáratánál. Szükség is volt a kora délutáni indulásra, hiszen első célpontunk, Pilismarót több, mint 260 km-re található Debrecentől, az odaút pedig csaknem négy órát vett igénybe.

Az este első része akklimatizálódással telt: megismertük a négy napig lakhelyünkül szolgáló Alexandra Vendégházat és környékét, volt, aki lesétált a mindössze néhány méterre található Dunához, más ping-pongozással, tollasozással, vagy éppen beszélgetéssel ütötte el az időt. A folytatásban Kovács Károly debreceni pszichológus rövid ismerkedésre és eszmecserére várt minket: noha a szakkollégisták az együtt élésnek köszönhetően jól ismerik egymást, az ilyen alkalmakon mindig kiderül egy, vagy több új dolog a mellettünk ülőről.

A beszélgetésnek nem titkoltan önismereti vonulata volt: ennek keretében megnéztük a kezek és lábak nélkül született Nick Vujicic főszereplésével készült, Pillangó Cirkusz című rövidfilmet. Az alkotás üzenete egyértelmű: lehet, hogy sérülésekkel jövünk a világra, vagy traumákat élünk át – fizikai és lelki értelemben egyaránt –, Isten azonban képes jóra és mások hasznára, épülésére fordítani azokat.

Hétfőn délelőtt folytatódott belső, játékos utazásunk: egyforma kártyák alapján kellett párokba rendeződni és beszélgetni, de a csapatmunkáról sem feledkeztünk meg: időre raktuk sorba a kártyákat, majd egy labdát juttattunk el úgy a céljához, hogy szivacsokból készítettünk utat neki. Ebéd után a pilismaróti Duna-parté volt a főszerep: noha délelőtt még némi eső is áztatta a környéket, ez kevés volt ahhoz, hogy elmossa a kedvünket, hiszen a strand csodálatos hely a pancsolásra és a csendes pihenésre egyaránt.

Bár a víz fárasztó tud lenni, kora este mindenki mosolygósan ült le a vendégház közösségi terében kialakított kör székeire. Farkas Anikó, az intézmény fenntartói képviselője már a nap elején csatlakozott hozzánk, ekkor viszont ő vette át a stafétát: előbb háromból kellett kitalálnunk a mások által megfogalmazott hamis állítást, majd kártyákon szereplő minták alapján kellett elmesélnünk, hogy milyen volt az elmúlt évünk, és hogy milyennek szeretnénk látni a következőt.

A nap hátralévő része a tanév tanulságairól és eseményeiről szólt: SWOT-analízis segítségével meghatároztuk a WISZ erősségeit és gyengeségeit, valamint szó esett a lehetőségekről, illetve veszélyekről is. Mózes Áron, a szakkollégium igazgatója színes prezentáció segítségével idézte fel az elmúlt hónapok legszebb pillanatait, értékelte az intézmény, illetve a hallgatók eredményeit, majd előretekintett a 2018 őszétől várható változásokra is.

Ami azonban nem változik, az Urunk alkotó munkájára történő rácsodálkozás a WISZ-táborokban: kedden délelőtt ennek jegyében Visegrádra vezetett az utunk, ahol először a Fellegvárhoz gyalogoltunk fel. Szavakkal nehéz visszaadni az onnan elénk táruló látvány szépségét, ahogyan a Duna békésen kanyarog a kisebb-nagyobb domborulatok között. A kötelező szelfik és panorámaképek elkészítése után beljebb merészkedtünk, néhány méter megtétele után pedig úgy éreztük, mint ha évszázadokat repültünk volna vissza az időben.

Történelmi zászlók, szobrok, festmények, preparátumok és korabeli tárgyak idézték meg Visegrád legfényesebb korszakát, a panoptikum installációja pedig az 1335-ös királytalálkozót jelenítette meg. „Némi” buszos rásegítéssel aztán hamar a városban találtuk magunkat, ahol a rekonstruált Királyi Palotában található Mátyás Múzeum kiállítását néztük végig, majd a Zugfőzde Pálinkamúzeumban ismerhettük meg magyar pálinkafőzés történetét, illetve a nedű elkészítésének folyamatát.

Ennyi program egy napra is elég lett volna, pedig még csak ebédidőben jártunk: a délutánt Esztergomban töltöttük, a magyarországi kereszténység szülőhelyén. Ennek címén hová máshová is vezetett volna az utunk, mint a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházba. Aki nem ismerné, az Esztergomi Bazilikáról van szó, az ország legmagasabb épületéről, illetve Európa egyik legnagyobb bazilikájáról. Mindez 100 méteres magasságát tekintve nem is csoda, így nem hagyhattuk ki a panorámafolyosón tett sétát.

Természetesen megtekintettük a templombelsőt, Mindszenty József egykori esztergomi érsek kriptáját, illetve a Kincstárat, majd jöhetett a több, mint 400 lépcsőfok megmászása. Bár a feljutás beletelt némi időbe a szűk csigalépcsőkön, a kilátás bőven kárpótolt minket érte: akárcsak néhány órával korábban, ezúttal sem tudtunk betelni a tájjal, a Duna, az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-híd, a két város látképe miatt szívesen időztünk volna még odafent.

Mivel az idő későre járt, ezért innen már szálláshelyünkre utaztunk, hogy rápihenjünk a következő napra. Szerdán belevetettük magunkat a természetbe, hiszen végigsétáltunk a Pilis egyik kedvelt turistacélpontján, a Rám-szakadékon, majd ismét a vízé volt a főszerep, ezúttal egy kellemes hajókirándulás részeként. A nap hátralévő részét strandolással és társasjátékokkal töltöttük, melybe némi szomorúság is vegyült, hiszen tudtuk, ez az utolsó esténk a táborban.

A csütörtöki hazautazás előtt még útba ejtettük a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, ahol Ferenc József és Erzsébet királyné élt egy ideig, 1920-tól pedig Horthy Miklós pihente ki itt fáradalmait. Az ebédet a népi emlékezet által csak Sisinek hívott királynéról elnevezett étteremben költhettük el, innen azonban már valóban Debrecen szerepelt a következő, immáron végső állomásként útitervünkben.

A WISZ hagyományainak megfelelően ezúttal is programokban, élményekben, egymás mélyebb megismerésben gazdag tábort tudhatunk a hátunk mögött – nagyon nagy hálával tartozunk a szervezésért lelkészünknek, Lovász Mártonnak, illetve az igazgatónk mellett Kiss Andrea tanulmányi vezetővel és Koroknai Éva takarítőnővel kiegészült munkatársi csapatnak, akikhez a hallgatók bármilyen gonddal-kéréssel fordulhattak.

A 2017/2018-as tanév ezzel a néhány nappal hivatalosan is véget ért számunkra, hiszen a szakkollégium augusztusban már új hallgatói előtt is megnyitja kapuját, hogy szeptemberben, némi vérfrissítésen átesve kezdhessük meg a közös munkát.

A kirándulás során készített képekből összeállított albumot ide kattintva lehet megtekinteni.

Dezső Attila