A lelki élet meghatározó számomra

Tóth Annára hosszú egyetemi évek várnak még, melyben a szakkollégium biztos pontot jelent számára.

Hogyan találtál rá a WISZ-re? 

Hirtelen kellett váltanom albérletet, a barátnőm, Torner Bernadett pedig megemlítette, hogy itt lenne hely. Először átmeneti szállásként tekintettem a kollégiumra, de nagyon megszerettem a közeget, ezért félévkor úgy döntöttem, hogy a szakkolis képzésbe is bekapcsolódom. Ebben nagy szerepet játszott, hogy miután elkezdtem az egyetemet, nem találtam meg a helyem lelki élet terén – viszont már kollégistaként részt vettem az istentiszteleteken, ezek az alkalmak nagyon meghatározóak lettek számomra.

Mi tetszik legjobban a kollégiumban?

Az, hogy kicsi és családias, mindenki ismer mindenkit. A szakkolis hétvégék - például a prezis, vagy a stresszkezelés - rengeteg pluszt adtak. Nagyszerű az is, hogy itt mindenki értünk van, és ott segít nekünk, ahol tud.

Mesélnél kicsit a tanulmányaidról?

Még nagyon sok van hátra az egyetemből: klinikai kutatónak tanulok a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán, s mivel a kutatás felé indultam el a szakosodással, összesen nyolc év a képzés – ebből eddig kettőt teljesítettem. Van egy sportedzői képesítésem is, korábban aerobicoktatóként dolgoztam, ezen belül is kangoo- és alakformáló edzéseket tartottam, az utóbbi időben azonban főleg a tanulmányaimra koncentráltam.

Honnan a szeretet a gyógyítás iránt?

Gimnáziumban nagyszerű biosztanárom volt, aki egyébként az egyetemen is oktat. Általa jutottam el egy nyári táborba, ahol az akkori mentorom említette, hogy szeretné, ha velük maradnék. Akkor szeptembertől kéthetente hétvégenként feljöttem Debrecenbe egy kutatócsoporthoz.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Jelenleg a Humángenetikai Intézetben vagyok TDK-hallgató, és nagyon szeretnék idővel megbízott munkatárssá válni. Ehhez még egy év biztosan kell, hogy a szakmai hátterem meglegyen hozzá.

Milyen szakterületen dolgozol?

Az intézetben a gyulladásos bélbetegségek a fő irány, előtte két évig voltam a kutatócsoport tagja a Belgyógyászaton, ahol agyvérzéssel született gyerekekkel foglalkoztunk.

Mit csinálnál legszívesebben?

Egyelőre maradnék itt a Klinikán, viszont az orvosi olyan, hogy amilyen területről több információnk van, az kezd el minket érdekelni. Úgy gondolom, hogy itt megtaláltam a számításom, a genetika pedig dinamikusan fejlődő ága az orvoslásnak – szerintem Isten remekül intézte, hogy ide kerülhettem.