II. WISZ Gokart Nagydíj - A győztes szemével
Vas Sándor joghallgató élménybeszámolója - az esemény az EFOP- 3.4.1 -15-2015-00004 számú „A Wáli István Református Cigány Szakkollégium szakmai fejlesztése ” projekt keretében valósult meg.
A félév első szakkolis hétvégéjének keretében vehettünk részt egy izgalmas gokart versenyen a miskolctapolcai Avalon Parkban, amit nagyon vártam, hiszen a korábbi debreceni megmérettetésen is nagyon jól éreztem magam!
Mikor odaértünk, máris letaglózott a Hell Energy támogatásával felépített pálya, és a pihenő boksz a hatalmas fotelszékekkel, óriás lapostévékkel, így teljesen az az érzés járt át bennünket, mintha egy Forma-1-es pilóta bőrében lennénk.
Az időmérő futamon (mert ugyebár itt is olyan forgatókönyv szerint haladtunk, mint a profiknál) elég jó időt sikerült mennem, így bekerülhettem az „A” szekcióba, ahol a legjobb időeredményt elérő pilóták voltak. Izgatottan vártam végig a „C” és a „B” szekció futamait, hiszen ezek a versenyek olyan ütközéseket is produkáltak, hogy egy alkalommal a pályát is helyre kellett pofozni. De a szuper személyzetnek köszönhetően ez percek alatt sikerült – ahogy ez az F1-ben is jellemző, leintették a futamot, és a karbantartás ideje alatt a versenyzők a boxutcában pihentek rá a folytatásra.
Miközben a saját versenyünkre vártunk, besötétedett, így a futam a profin kivilágított pályán kezdődhetett, növelve az adrenalinszintet a versenyzőkben.
A rajtnál csak egy ember helyezkedett előttem a jobb időeredménye miatt, ő pedig nem más volt, mint a WISZ kommunikációs munkatársa, Dezső Attila, aki nagy F1-rajongó és a pályát már korábbról ismerő pilóta volt. Nagy meglepetésemre már az első körben sikerült megelőznem őt, és a verseny további részében kissé magányosan nyomtam legelöl a gázt. Ezt az unalmat akkor sikerült megtörni, amikor utolértem egy-egy versenytársamat, akiket sokszor csak nagy csaták után tudtam lekörözni.
Ezzel sikerült megnyernem a 24 körből álló nagy futamot, amit aztán az eredményhirdetés követett. Itt felálhattam a dobogó legfelső fokára, és megkaptam az ajándékcsomagot, az érmet és a pezsgőt, amit jó érzéssel vettem át, hiszen úgy érzem, rendesen megküzdöttem értük! De nem csak én voltam ezzel így, hanem szakkolis társaim is, akiknek az elismerés egy-egy oklevél formájában járt. Így mindenki győztesként távozhatott a wális nagydíjról! :)
Vas Sándor
