Mindent Istennek köszönhetek – Beszélgetés Váradi Luciával

A Wáli István Református Cigány Szakkollégium hallgatói létszámának harmadát idén csatlakozott fiatalok adják, sorozatunkban mindegyüket bemutatjuk egy-egy rövid interjú keretében. Az első éves egyetemista Váradi Lucia nagyon hamar megszerette az intézményt és az ott lakókat, személyében pedig egy céltudatos hölgyet ismerhetünk meg.

Honnan érkeztél a szakkoliba?

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arlóról származom, édesapám halála után viszont elkerültem Vácra, majd onnan a várostól nem messze található Pencre. Ott ismerkedtem meg a helyi baptista gyülekezettel, ahol jó kapcsolatot alakítottam ki a WISZ korábbi hallgatójával, Szpiszár Dalmával. Ő ajánlotta nekem a szakkolit, megemlítette, hogy milyen remek lehetőségeket tartogat egy roma származású fiatal számára. 

Az intézményben roma és nem roma hallgatók élnek együtt, a családfádban pedig mindkét oldal megtalálható, igaz?

Igen, apai nagypapám cigány, és erősnek mondanám a roma identitásomat.

Mi fogott meg leginkább a szakkollégiumban?

Dalma arról mesélt, hogy családias közösség vár rám, és hogy a szakkollégiumi hétvégék milyen remek összekovácsoló erővel rendelkeznek. Az ösztöndíj szintén kulcstényezője volt a jelentkezésemnek, hiszen ez adja meg a nyugodt kereteket a tanulmányaim elvégzéséhez.

Milyen szakon kezdtél tanulni Debrecenben?

A Gazdaságtudományi Kar pénzügy-számvitel felsőoktatási szakképzésén vagyok első éves. Noha a tervem korábban egy hétköznapi, érettségit adó gimnázium volt, nem vettek fel oda, így kerültem egy közgazdasági szakgimnáziumba. Ezt először nagy csalódásnak éltem meg, viszont itt találtam rá arra a munkára, melyet akár életem végéig csinálnék: a könyvelésre. Az egyetem első hónapjaiban aztán a tudományág más területei iránt is érdeklődni kezdtem, például a vállalatfejlesztés, a könyvvizsgálat, a vezetés-szervezés.

A hitnek milyen szerepe van az életedben?

Mindent Istennek köszönhetek. Ha nem költözünk el Pencre, nem ismerem meg a gyülekezetet, az ifjúsági közösséget, így pedig nem kaptam volna ösztönzést a tanulmányaimhoz. Ma már a gimnáziumi csalódást sem bánom, hiszen jelenleg azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.

Szeretnék két fontos pillanatot kiemelni az életemből: az egyik a bemerítkezésem napja, amely hajszálpontosan 11 évvel azutánra esett, hogy édesapámat elveszítettük. A másik kicsit morbidnak tűnhet mások számára: apa Debrecenben halt meg, és talán ezért is sodort a szél ebbe a városba.

Milyen élményeket szereztél az elmúlt hetek során?

Nagyon örülök neki, hogy keresztény és cigány közösségben lehetek minden nap, amely egyaránt kötődik a múltamhoz, a jelenemhez és a jövőmhöz. Ami az eseményeket illeti, a szakkollégiumi hétvégék, a szabadidős programok – pl. gokartozás – fantasztikusak, számomra mégis az emberi kapcsolatok a legértékesebbek. Rövid ideje vagyok még itt, de már több barátság is kialakult más szakkollégistákkal.

Milyen terveid vannak a jövőre?

A könyvelőkről nem igazán alkotnak pozitív véleményt az emberek, én pedig szeretnék ezen változtatni. Sőt, a cigányok körében sem elterjedt szakmáról van szó – ritka, aki közgazdasági irányban tanul tovább. A szakmában megszerzett tudásommal olyan embereken, cégeken, non-profit szervezeteken szeretnék segíteni, akik maguk jó példák, vagy jó példákat próbálnak bemutatni. Egy olyan, „pozitív reklámcég” életre hívása jár a fejemben, amellyel ezeket népszerűsíteni tudom majd.

Ha jól tudom, nem csak ilyesfajta terveid vannak.

Egy filmes-videós cég megalapítását is tervezem, amely például egy-egy személy megtérésenek a történetét mutatja be. Hogy ez dokumentum- vagy játékfilmjellegű lenne, az a jövő zenéje.

Mesélj arról, ami Váradi Lucia, de nem a leendő könyvelő/vállalkozó!

A pszichológia, a jog, a teológia területe érdekel, de minden bizonnyal nem leszek életem végéig egyetemista. Szeretek olvasni, és ha választani kellene, inkább tengerpart, mint a túrázás. Egyszerre tartom magam kolerikusnak és melankolikusnak, néha akaratomon kívül irányítani szeretnék, viszont nagyon feltölt egy-egy beszélgetés. Szívesen rajzolok, egy időben gitároztam, kosárlabdáztam, ám ez utóbbit abbahagytam térdsérülés miatt.

Dezső Attila
Fotó: Vargosz