A legjobb akarok lenni a szakmámban – Beszélgetés Haga Évával

Már általános iskoláskánt rájött, hogy kellő akarattal bármit elérhet, és azóta nap, mint nap tesz azért, hogy sikeres legyen a jogi pályán. A WISZ új hallgatóit bemutató sorozatunk harmadik részében a nyírkátai Haga Évát ismerhetitek meg közelebbről.

Milyen tanulmányokat végzel?

Jelenleg első éves vagyok igazságügyi igazgatás alapszakon – korábban már elvégeztem egy két éves, jogi asszisztensi szakképzést is. Eredetileg a jogász szakot céloztam meg, de sajnos nem voltak elég jók a jegyeim ahhoz, hogy államilag támogatott képzést kezdjek el, az önköltséges félévek pedig a halmozottan hátrányos helyzetem miatt nem jöhettek szóba. Nehéz körülmények közül jövök, de mégis, a gimnáziumi évek alatt folyamatosan azon voltam, hogy egyszer jobb legyen nekem. 

Hogyan jutottál el a döntésre, hogy neked fontos a tanulás?

Hatodikos koromig úgy volt négyes átlagom, hogy alig tanultam valamit: az órákon mindig jól figyeltem, és általában vissza tudtam idézni, ami ott elhangzott. Apukám tanult ember, és mindig motivált arra, hogy szellemi, ne pedig fizikai munkával tartsam majd el magamat. Akinek azonban a legnagyobb hatása volt rám, az az általános iskolás fizikatanárom. Egy szünetben oda jött hozzám, és azt mondta: ’Ha elhiszed, hogy bármire képes vagy, akkor meg is tudod valósítani, amit akarsz.’ Ennek köszönhetően hetedik-nyolcadikban már kitűnő bizonyítvánnyal zártam.

Hol jártál középiskolába?

A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumba jelentkeztem, ahol alig akadt cigány tanuló. Édesanyám nagyon féltett, hogy mi lesz így velem, de felül tudtam emelkedni mindenen. Az, hogy a gimnáziumi évek során hogy miért éppen a jogi pálya kezdett érdekelni, magam sem tudom, csak éreztem, hogy ebben jó lehetnék. Miután elvégeztem a jogi asszisztensit, a kormányhivatalban, az ügyészségen és a járásbíróságon voltam gyakorlaton, ahol betekintést nyerhettem a szakma legjavába. A tárgyalásokat végignézve elképzeltem, milyen lenne az ügyvéd, vagy éppen az ügyész helyén állni, és megerősödtem abban, hogy ezt kell csinálnom.

Hogyan léptél tovább?

Ezután munkát kerestem, és egy budapesti cégnél helyezkedtem el, amelynek én lettem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leltárvezetője. A célomat viszont nem veszítettem szem elől: ha meglesz a második diplomám, azzal rövidebb idő alatt végezhetném el a jogi képzést.

Miért keltette fel a figyelmedet a szakkollégium?

Együtt végeztem a jogi asszisztensit egy barátnőmmel, Balogh Angélával, aki régen járt a WISZ-be, idén pedig újból jelentkezett, velem együtt. Fontos számomra, hogy a kollégiumi elhelyezés biztosított, hogy költségeink fedezésére ösztöndíjat kapunk, de jó érzés a közösséghez tartozni is. Itt egyre inkább megerősödök abban, hogy Isten végig mellettem volt az életem során – az, amit eddig elértem, nélküle nem is sikerülhetett volna. Életemben először nem jelentett hátrányt az, hogy roma és hátrányos helyzetű vagyok, és ilyenkor rájövök, hogy mindennek értelme volt, amin eddig keresztül mentem.

Mi a legnagyobb álmod az életedben?

Az, hogy a legjobb legyek a szakmában, azzal együtt, hogy soha nem felejtem el, honnan jöttem.

Dezső Attila