A szakkoliban fontos a hallgatók lelki egyensúlya – Beszélgetés Gulyás Zsófiával

A WISZ új hallgatóit bemutató sorozatunk negyedik részében a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakának kihívásaival találkozó, hajdúböszörményi Gulyás Zsófia mesélt terveiről és a szakkollégiumi élet szépségeiről.

Hogyan kezdett érdekelni a tanítás?

Pszichológiára szerettem volna menni, de végül a tanítóképzésre vettek fel – egyelőre úgy vagyok vele, hogy megpróbálom, de nem tartom kizártnak, hogy újra nekivágok, hogy az eredeti elképzelésem szerint folytassam a tanulmányaimat. Egyébként nemrég hospitáltam egy iskolában, és meglepett, milyen kedvesek és tisztelettudóak voltak a gyerekek – a kollégák is mindenben segítettek. Jól érzem magam közöttük, gyakran táboroztattam általános iskolásokat, ahol én voltam a csapatkapitányuk. 

Mesélj erről egy kicsit!

A KIFI (Keresztény Fiatalok Társasága Egyesület) táboraiban voltam többször – a szervezet központja Pencen található, ahol a nagynéném él. Nyáron, ősszel, télen és tavasszal egyaránt szerveztek táborokat – manapság már nyáron, és segítőként veszek részt rajtuk. Ott ismertem meg Szpiszár Dalmát, aki Debrecenbe jött tanulni, és a WISZ tagja lett.

Tőle hallottál először az intézményről?

Igen, és minden, amit elmondott, egyre szimpatikusabbá tette azt számomra. A nyelvtanulás lehetősége, a mentorprogram, az ösztöndíj mind-mind szerepet játszott abban, hogy jelentkezzek, mégis, a családias légkör fogott meg leginkább. Nem megyünk el egymás mellett a folyosón, mint egy nagyobb kollégiumban, folyamatosan segítünk egymásnak, közös programokon veszünk részt.

Mit jelent számodra, hogy keresztény a szakkoli?

Az egy dolog, hogy tanulásban és céljaink elérésében segít, ehhez azonban az kell, hogy a lelki egyensúlyunk is rendben legyen. Itt nem csak arra figyelnek, hogy diplomát szerezzek, hanem hogy olyan értékrendet és hitet kapjak, melyek mindig kapaszkodót jelentenek számomra.

Az elmúlt hetek során milyen tapasztalatokat szereztél a WISZ-ben?

Sűrűn indult az év a szakkollis hétvégékkel, a KRSZH-évnyitóval – számomra itt az volt a legjobb, hogy együtt vettünk részt minden alkalmon és eseményen. Aztán ott vannak az áhítatok is: Marci mindig megkérdezi, hogy mit szeretnénk énekelni, és egyszer valaki a kedvenc dalomat ajánlotta – kell ennél több?

Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?

Sok időt szánok a családomra és a páromra – kimondott hobbim nincs, bármit csinálok, azt általában velük teszem.

Dezső Attila
Fotó: Vargosz